Szerepelni vágytam mindig és mindenhol, óvodásként illegtem, billegtem a baletten

Príma balerinaként képzeltem el jövőmet, de Gitta néni derékba törte a karrieremet: Maga fiam, ilyen alkattal?

Jóslatát alá is támasztotta, hogy a felvételiről páros lábbal rúgtak ki,  sebaj Tóbiás gondoltam,  majd leszek én híres másképp

Alsósként állandó fellépő voltam a különféle rendezvényeken,  kisfiúkat és kislányokat színpadra kérető művészek kedvence. A székből kiesve az én karom landolt elsőként a magasban. Varázsoltam nyulat kalapból Rodolfo bácsival, verset mondtam a Télapónak, húztam tombolát a filatéliai társaságnál

Felsősként állandó résztvevő lettem a felolvasó versenyeken, szavaltam az összes állami és nem állami ünnepen, mert olyan szépen tudtam

Gimisként egy mellékszerep jutott  Lázár Ervin: Négyszögletű Kerek Erdő c. darabjában. Az elsős bemutatkozó előadáson Ló Szerafint játszottam, nagy átéléssel, nem kis sikert aratva. Meg az I/D.

Hajam lófarokba kötöttem és kékre mázoltam az arcom és természetesen kékbe öltöztem. A felolvasandó versemet -mintha onnan mondanám- az akkor még szögletes, leporellóra emlékeztető toilett papír szolgáltatta , melyet egy elegáns mozdulattal a nagyéredemű felé dobtam.

Hööökölés hátra,  taps és ováció.

A négy év alatt a bohóckodásé volt a főszerep, néha tanultam is, de már nem volt kötelező  semmi. Ezen és osztálytársaim biztatására első és egyben utolsó kísérletet tettem a színi pálya felé, de innen is eltanácsolt az egyetem  fura-ura.

Ó, Te nemzet!...szegényebb vala általam,  halhatatlan csak a magántársulatomban lehetek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.