Már megint megkaptam a magamét. Lásd ott lentebb, kicsit jobbra.

Joanhickson kóstolgat, szemre hányta a szememre hányni valót.

Kapsz egy Orrost Jakab, de rögtön!

Fülembe forró ólmot öntsetek, gégémbe mézes pálinkát töltsetek.

Máris kész is a diagnózis. Vastagon és sorrendbe szedett.

Szedte-vette, teremtette!

Az öreg doki is megmondta, hogy tisztára gyulladt és hurutos a fejemen minden.

Na erről van szó. Kiderült a turpisság. Volt ok a nyavalygásra.

Írt légút és hallójárat tisztítót, valamint torok kéményseprőt is.

Remélem hamarosan jobb létre kedvre szenderülök.

Aztán úgy teszek, ahogy javasoltad.

Végre bekopogtatok azon a rohadt kapun, aztán meg dörömbölök.

Hogy engedj be éjjel,

Ma éjjel,

még egyszer, ma éjjel

Amint bebocsátást nyerek, a készenlétbe helyezett 

festőpalettámmal  kiszínezem a világot, majd meglátod.

Te meg csak töprengj a konyhádban, írj minél több nyálcsordító

és ínyboldogító receptet, mellé millió gyönyörűséges gondolatot.

Mondjuk lefotózhattad volna a csirkeszárnyakat az almasalátával.

Tetszik, amit kifőztél!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.