2011.03.07. 17:48
convicium
Már megint megkaptam a magamét. Lásd ott lentebb, kicsit jobbra.
Joanhickson kóstolgat, szemre hányta a szememre hányni valót.
Kapsz egy Orrost Jakab, de rögtön!
Fülembe forró ólmot öntsetek, gégémbe mézes pálinkát töltsetek.
Máris kész is a diagnózis. Vastagon és sorrendbe szedett.
Szedte-vette, teremtette!
Az öreg doki is megmondta, hogy tisztára gyulladt és hurutos a fejemen minden.
Na erről van szó. Kiderült a turpisság. Volt ok a nyavalygásra.
Írt légút és hallójárat tisztítót, valamint torok kéményseprőt is.
Remélem hamarosan jobb létre kedvre szenderülök.
Aztán úgy teszek, ahogy javasoltad.
Végre bekopogtatok azon a rohadt kapun, aztán meg dörömbölök.
Hogy engedj be éjjel,
Ma éjjel,
még egyszer, ma éjjel
Amint bebocsátást nyerek, a készenlétbe helyezett
festőpalettámmal kiszínezem a világot, majd meglátod.
Te meg csak töprengj a konyhádban, írj minél több nyálcsordító
és ínyboldogító receptet, mellé millió gyönyörűséges gondolatot.
Mondjuk lefotózhattad volna a csirkeszárnyakat az almasalátával.
Tetszik, amit kifőztél!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek