Na, akkor engedek az erőszaknak és megpróbálok újra belecsapni a lecsóba.

hú télleg oszt mán azt is össze kéne ütni, nem?

Tököm tudja mi volt  vagy mi van, de semmi kedvem nem volt írogatni.

Már arra is gondoltam, hogy kész, vége, befejezem, többet egy sort se...

Törlöm az egész blogot, két hete felé sem néztem, az aznapi iromány is

publikálatlan maradt. Különben is hagyjatok békén, meg egyébként is haldoklom!

Béke poraimra.

Tegnap, többek unszolására csak rákattintottam és megrökönyödve láttam, hogy

virít a top öt. Ezek szerint nagyobb volt a látogatottságom, mintha leütöttem

volna akár egyetlen betűt is.

Hihetetlen és még a kisujjamat sem kellett mozdítanom érte.

Örülök, hogy szépen feltaláltátok magatokat.

A szükség nagy úr és aki unatkozik az szépen mazsolázni kényszerül a korábbi posztokból.

Nagyon helyes a bőgés oroszlán!

Cserébe én is megígérem, hogy egy kicsit aktívabb leszek.

Áll az alku?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.