Éjfélkor verejtékben úszva ébredtem,

mindig, s te nem ápolsz, anyám.

hajnalig álom és ébrenlét között lebegtem,

reggelre ólomsúllyal küzdöttem,

délelőtt a terheket dobáltam,

délután magam is utáltam,

estére ismét nyugovóra tértem

és kékítőt oldottam az ég vízében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.