Már egy marék gyógyszer tömtem magamba.

Jaj nyugalom, nem öngyilkossági szándék vezérelt.

akkor inkább majd felmászom a turulra, a f.szt!

A kockázatokról és mellékhatásokról már ne is

és a háziorvos véleményét se kérem ki. 

Fáj minden mozdulat. Persze, tudjuk!

Na avval is bekentem. Jó sokat használt.

Se ülni, se állni, se feküdni nem tudok.

Menni is alig. Jönni meg pláne. De hova is?

Ma derékba tört a karrierem az életem.

Lefelé tartó lábaim csoszogásban végződnek.

A lassított felvétel hozzám képest pörgös képsor.

Hajolgatásról, mert ki előtt is kellene?

emelgetésről  kalapom-pom-pom szó se essék.

Csak vagyogatok tessék-lássék.

Néha 90 fokos szöget zárok be magammal.

aztán 180 fokos fordulatot veszek

Felfelé már egész jól festek. Ura vagyok a helyzetnek. Törzsfőnök. 

Például a karomat remekül tudom mozgatni. 

Néha intek is, pedig senki nem ment sehová.

Fejemmel bólintgatok, mint az eperfa lombja.

A szemgolyóm mozgása némi életjelre utal

és az időközönkénti pislogás válaszul szolgál.

Beszélni sincs energiám. Szám csak ételt, italt vételez.

Az arcomon kínzó fájdalom ül. Állj fel, kérlek!

Mosolytalan vagyok. Kedveszegett. Hullahopp!

És mi van holnap? Hétfő.

Akkor lesz a holnap tegnapja.

Remélem megérem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.