Ez is olyan tevékenység. Pihentető időtöltés. Persze nem kötelező. Talán csak a ruhatár az. Vagy már az sem.  Ha akarod, beadod.A kulcsot vagy a derekat. Ha nem akarod, nem adod. Viszont megnézheted, megkeresheted. Túrok az agyamban, egyszer csak bevillan valahonnan, valahogy. Megtalálom, üzenek. Válaszol, válaszolok. Hömpölyög a levélfolyam.

Egy az ívásunk

Egy az évünk, egy a hónapunk

Egy a gondolatunk

Egy mindenünk

all for one

Kutatunk a múltban

Firtatjuk a jelent Százszor

Találkozunk párszor

Kedvel, kedvelem

Porfelhőt Kavaró jővő

forgószélként távozó

veszélyes vagy-mondja

magamra nézve is az

Már nem ír, már nem írok, 

Hiányzik

engedem hadd menjek

csak nagyon nehezen tudom

Szemelvények:

Bejelölök valakit és várom a visszaigazolást.

Napokig nem jön. Biztos nem ismer meg.

Azóta talán csak lófarkam nincs.

Olyan van, hogy két ember, aki egy évben született nem ismeri egymást

Olyan van, hogy két ember, aki egy gimnáziumba járt, nem ismeri egymást

Olyan van, hogy két ember, aki egy évfolyamra járt, nem ismeri egymást

De olyan, hogy két ember, aki ugyanabba a gimnáziumba, ugyanabba az osztályba járt  nem ismeri egymást.

Olyan fura. Én elől, ő hátul ült.

Valaki megkéri a hírfolyamban, hogy azok a kedves és

Nem kedves férfi ismerősei ne zaklassák különféle

Átlátszó üzenetekkel, mi szerint:

„Hogy vagy?

de rég láttalak…

mert azt ő leszarja és van barátja!”

Fotóalbuma: CKM jellegű

Most mi a felháborodottság oka?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.