Rád gondolok nap, mint nap
minden órában, minden percben
eszembe jut vajon mit csinálsz
dolgozol vagy otthon téblábolsz
mire és mit gondolsz
sírsz-e könnyek nélkül
tudsz-e mosolyogni
tudsz-e kedves lenni
hogy éled túl a napokat
úgy, hogy meg sem osztod
ezt az iszonyatos fájdalmat
biztos visszafordíthatatlan?
minden remény szertefoszlott?
már az én szívem is megszakad
basszus...
Tarts ki kérlek és mielőbb jelentkezz! (levél 1)

Van-e szándék, hogy szavaidat halljam végre
nem könnyű mondatokba önteni
nem akarok erőszakoskodni, én már mindenkinek 

sok vagyok

tudom

de olyan csendben vagy
aggódom
már 2 hete nincs életjel
ugye meg fogsz szólalni?
végre
valahára
valamikor (levél 2)

ez nagyon nincs jól és ráadásul ez a rohadt medve is visszament aludni

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.