Nem bírok magammal,
napok óta valami megmagyarázhatatlan
érzés kerít hatalmába,

nem enged,

körbeszőtt,

zsákmányként vergődök,
próbáltam nem gondolni rá
kiirtani
húztam, mint egy gyomot,
minden idegszálammal
megfeszülten koncentrálva
turkálni
az emlékkép halmazban,
eltéptem azokat
kivágtam az oda nem illőket
felkavaró, zavaró
de minduntalan
megint eggyé álltak össze
pergett a film újra

nem akarom látni

nem akarom hallani

meg akarok szabadulni tőle

fogva tart

a hálójában

vergődök

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.