Délelőtt ismét megjelent a piros dzsekis srác. Ma piros ingben volt.

Rögtön el is neveztem magamban Áts Ferinek. Amúgy jól áll neki a halál.

Én is szeretem. A pirosat. Ezek szerint összeillenénk. Színben.

A tegnapi jelenet újra megelevenedett, de most jövet-menet a takarékszövetkezet, valamint bővült egy szájról leolvasott sziával is.

Közben már röhögésbe fulladt az egész, mint nemecsek ernő -csupa kisbetűvel- majdnem a Füvészkert tavába. Ittál, Papuskám? Gondolom megint kávét, mert madínerből nem látok át a kávézóba. Megnézni meg nem volt bátorságom , igaz félnivalóm se. Ne félj!

Ne félj Nemecsek!

T r a g i k o m é d i a

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.