mert ez most pont így időszerű, mert eszembe jutottak a lépten-nyomon szálló orgonaillatról persze csak ott ahol a ballagással kapcsolatos különféle történeteim

mint például

amikor egy szép tavaszi este a liceumi négyesfogat nekilódult a Moszkva térről a Rózsadomb irányába a tuti lelőhelyek felé majd mi viszünk annyit díszítésképpen, hogy eltátja az osztály a száját...mit az osztály, az egész iskola, mert mi mindig valami roppant fontos ügyben jártunk el, de számításunkba hiba csúszott, orgona ugyan volt dögivel, de mind olyan magasan, melyet ember még létráról is elérni képtelen, bár ez bennünket egy csöppet sem zavart, mi remekül szórakoztattuk magunkat, már nem tudom, ki-kinek a nyakába akart ülni, hogy legalább egyetlen szál orgonát fel tudjunk majd mutatni, eme művelet közepette már folyt a könnyünk a röhögéstől, Dézsének meg más is, mert konkrétan bepisilt, aztán elszabadult a pokol, végigugatattuk az utcát, sőt az egész környéket, lámpák gyúltak, álmos fejek kukucskáltak az ablakokon, már csak az nem tudta, hogy mi járatban vagyunk, aki nem volt rá kíváncsi...

meg amikor

elballagtunk azon a szép estén, mert nem tévedés ám, hogy ez a különös esemény  ebben az iskolában a délutánból idehajlik, akkoriban ilyen sehol máshol nem létezett és szemet gyönyörködtető látványosság volt, a szomszédos házak lakói és az ott magasodó szálloda vendégei mind ezen legeltették a szemeiket, fáklyák világítottak mindenfelé, buzogánnyal ropták a táncot és előttünk volt a nagy betűs élet, hisz tudod...

azután meg

szerenádozni indultunk, az este folyamán sok helyre vitt az utunk, rengeteget énekeltünk, életem első pálinkáját az ofőnél ittam, majd akkorát hánytam a buszmegállóban, hogy csodájára jártak az emberek, éjszaka már a magyar tanárnő felé tartottunk, a bökkenő csak az volt, hogy a troli a Keletibe ment, mi meg nem annyira oda akartunk, mivel Zuglóban lakott, így kénytelenek voltunk eltéríteni a járművet és csodák csodájára a vezető vette az adást, valamint szedte szépen az áramszedőjét és a megadott irányba kanyarodott, mi üdvrivalgásban törtünk ki, így hányattatásunk szerencsés véget ért, mire az utolsó dal elhangzott a nap is felkelt, és a hajnali első járattal holtfáradtan érkeztem haza... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.