Ebben a pillanatban kaptam kézhez a Nesze Neked Terézanyu! című könyvet.

A szerző hozta személyesen -igaz nem nekem- hanem a majdnem híres írónak

nevezetesen Gantner Ádámnak, akinek nemrég jelent meg harmadik könyve

A L@tor címmel. Ezek ketten azt találták ki, hogy megajándékozzák egymást a saját

köteteikkel. Milyen ötletes, nem? És hogy kerülnek ezek ketten az üzletbe?

A Rácz Zsuzsa csak úgy fogta magát és betette a lábát, mint más földi halandó és

azóta is mindig a tiszteletét teszi, ha mondjuk elfogy a kontaktlencséje.

Az Ádám meg egyszer csak nálunk dolgozott. Na innen! Olyan volt, mint az égből

pottyant mese tágas égen andalog, á dehogy! és a derült égből villámcsapás

ötvözete. Igazából nem értett semmihez abból, ami az üzletben folyt, de azért

nagyon igyekezett és ráadásul jól beszélt angolul. Nekem viszont azért volt jó,

mert  ilyenkor hazamehettem vagy  a megérdemelt rendes évi pihenésemet

töltöttem. Engem Makinak hívott, pedig nem is hasonlítok erre a fajtájú majomra.

Én őt meg Ádámnak, de néha lemakiztam.

Különösképpen nem foglalkoztunk egymással, én nem hatottam meg őt, ő meg

engem. Viszont imádta a lecsót ugye az rossz ember nem lehet, amit főztem.

Ideje nagy részét a számítógép képernyője előtt ülve töltötte és a lóbokszon lógott.

Ha éppen leváltott engem -a szia maki elhangzása után- máris megrohamozta az

íróasztalt és azonnal rákapcsolódott a világhálóra.

Ha éppen én váltottam le őt akkor a bentről felhangzó köszönés nyomába eredve

ugyanaz a látkép fogadott. Ádám görcsösen kapaszkodott az egérbe és meredt a

monitorra. Ilyenkor se látott, se halott. Örültem ha két értelmes mondatot tudtunk

váltani a napi történéseket illetően jöttében vagy távoztában, mert folyton rohant.

Az egészben csak az volt a jó, hogy első kézből - mindig élvezettel - olvastam

készülő könyveinek kéziratait és mind a három eddig megjelent kötete dedikáltan a

birtokomban van.

A L@tor

Aki olvassa Gantner Ádám korábbi könyveit, az vagy megszereti, sőt megirigyeli őt, vagy felháborodva (és titokban talán szintén sóvárogva) szidja fékezhetetlen pajzánságáért, kalandvágyáért, vagányságáért – egy azonban biztos: nem marad érintetlen, hasonlóan a hölgyekhez, akik a legendárium szerint bűvkörébe kerültek. A mű a kisgyermekkortól a tinédzser éveken és macsó időszakon át a valódi felnőttségig ívelő férfivá válási történet és hiteles beszámoló arról, ami férfi és nő között történhet: virtuálisan és valóságosan. Stílusa okán a novellákat olvashatjuk könnyed kikapcsolódásként, de a sok incselkedés mögött valódi női sorsok – és egy Férfisors – igaz epizódjai sejlenek át, a tartalmas, szórakozás manapság oly ritka élményét kínálva, nemtől, kortól függetlenül.

Kissinger és én

Amitől ellenállhatatlan Szindbád kétségkívül kalandor, léhűtő, csapodár figurája, attól szerethetőek Gantner Ádám írásai is: a pimaszul őszinte férfibájtól, a lezser attitűdtől, amibe éppúgy beleférnek a sármos gaztettek, mint az alkalmankénti fellángolások és a valódi érzelmek, az ábrándos nosztalgia és a türelmetlen unalom, a kötetlenség és a tökéletlenség vállrándításos vállalása, a fanyar önirónia és persze a szabadság igénye — minden értelemben véve. Ez egy valódi énregény, a fókuszban a narrátorral — valójában azonban mindvégig ott kísért mellette a másik főhős, ama bizonyos nagybetűs Nő, aki számtalan alakban (szeretett, vágyott, kipróbált, megunt formában, csajként, hölgyként, szeretőként, szerelemként, numeraként, barátként, vagy épp anyaként és nővérként), de mindvégig jelen van minden esszében.

Ősz Jeruzsálemben

Gantner Ádám könyve, az Ősz Jeruzsálemben elviszi az olvasót a bibliai tájakra. Bebarangoljuk vele az Óvárost, az ortodox negyedet, bekukkantunk jesivákba, zsinagógákba, rácsodálkozunk az örmény negyedre, de a muszlimok szűk sikátoraiba, életébe is bepillantást nyerhetünk. A novellák a kilencvenes évek közepének Izraelét mutatják be, olyannak, amilyennek azt a szerző látta. Bő tíz évvel később visszatér Jeruzsálembe. A határ menti kibucoktól indulva keresztül-kasul bejárja a sivatagot, végül eltéved...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.