Úúú

 

majdnem azt hittem, hogy elmossa az eső az egészet

szikrázó napsütésben, döglesztő melegben indultam

bár a messzi távolban a fehér vitorla sötétlő fellegek

és a mennydörgés hangja komolyan megrémített

 

majd kisvárta kövér cseppek kezdtek hullani

amit a szakadó és a vastagon ömlő váltott fel

nem győzte az ablaktörlő  lapát a kiképzést

alig láttam az előttem összehúzott esőfüggönytől

 

csak az vígasztalt, hogy Óbuda felett már világosodott,

de mire odaértem a kert elé, szerencsére el is elállt

 

aztán befutott Barni, a második helyezett

az elsővel meg nem találkoztunk

aki vállalta a gardedám szerepét

így legalább ő sem volt egyedül, meg én sem

 

rögtön megrohamoztuk a bejáratot

ahol a sajtcetlink felmutatásától nem hatódtak meg

hümmögtek miközben rázták fejüket

mi az a fészbuk és milyen játék?

 

de aztán előkerült egy nagy alakú kockás füzet

ez lehetett a vendéglistaként szolgáló valami

amelyben már szerepelt a nevünk

ahogy a nagykönyvben meg van írva

és végre bebocsátást nyertünk

 

megkóstoltam a kobucit, de nem mentem falnak tőle

aztán megpróbáltuk kiváltani a nyeremény itókát

azért ez sem volt olyan sima ügy ám

tök jó, hogy mindenki mennyire képben volt

 

Aha, persze -mondta a pultus srác- már vége van a foci vébének!

Aha, persze -válaszoltam-, de ez meg a Quimbys játék. Szóval...

...ide nekünk azt a mixcsűrt -tettem még hozzá kissé emeltebb hangon

figyelmeztetésképpen előkaptam a farzsebemből a hatlövetűmet

és kurvára lobogtattam felé a kinyomtatott  félcédulámat

majd még kábé öt perc eltelte után, melyet az olvasgatással töltött

nagy nehezen kitöltötte végre a fél liter mixcsűrömet

 

három plusz kettő variációban

 

utóbbit bevállaltam, előbbit kísérőm kezébe nyomtam

testvériesesen megosztoztunk

miután eldöntöttem, hogy iszom és vezetek

mit nekem ebor-búza-békesség-rum szörnyeteg

bodzaszörppel higítva, hisz csak fél nyolc volt még

nyomban kiszűrcsöltem egy szívószál segítségével

 

aztán előrefurakodtunk, majd letáboroztunk

sátrat azért nem vertünk fel

olyan öt lépésnyire a színpadtól, ahol

egyszer csak nagy ováció közepette megjelentek

és kezdetét vette a leírhatatlan őrület

úgy hogy most be is fejezem, na jóóóóó...

 

a Zéró dallal nyitottak és a Bordély boogie-val zártak

a köztes sorrendre meg már nem emlékszem

végigzúztunk ezt a fergetegesen jó bulit

mindenemről csorgott a víz

mintha szarrá áztam volna

a hajam úgy nézett ki, mint egy racka juhé

a frufrum konkrétan a sokszorosan csavart szarvra hajazott

saját anyám se ismert volna meg

 

úgy belefáradtam az ugrálásba és táncba

hogy otthon eldőltem, mint egy liszteszsák

 

nyugi,  azért előtte vettem egy frissítő zuhanyt!

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szilvorium.blog.hu/api/trackback/id/tr742168776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása