hirtelen annyi szabadidőm lett

hogy nem tudok vele mit kezdeni

fogalmam se volt, hogy most éppen napozzak

könyörgésem meghallgatásra talált

vagy esetleg olvassak 

jobb kezemben a könyvvel szövegkoncetráltan

vagy netán keresztrejtvény fejtsek

bal kezemben a tollal

ezek egymást nem kizáró tényezők

mert mi nők akár többfelé is egyszerre

majd naplementekor felkászálódva a nyugágyból

a fent említettek az összes kezembe se férve

hónom alatt, fülemen és a fejem tetején is lógva

a pokróc és törölköző közé rejtett telefonom

szigorúan az UV sugárzástól védve és teljesen megfeledkezve

- ahogy kettejüket még sietve felkaptam-

azon nyomban kicsúszott közüle és fejest ugrott a vízbe

talán, ha 10 másodpercre merült el szegénykém

ennyi időbe telt a felimerés illetve a holmik eldobálása

majd a béjvacsgörlt megszégyenítő megmentő ugrásom között

és amint rögvest sikerült kihalásznom onnan

azonnal mesterséges lélegeztetést alkalmaztam

de szegény pára nem mutatott életjeleket

egész úton hazafelé azon gondolkodám

ez a medencétől a ház ajtajáig megtettre vonatkozó távolság

hogy a csurom vizes telefonomba

miként fogok életet lehelni

hiába törölgettem, hiába szárítgattam

a könnyeimmel egyetemben

nagyon úgy fest, hogy többé már nem tér magához

béke poraira!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.