A mai napom ezennel benyújtom a petíciómat Tündérbogyó felé és kérem a

mindennapi betevőm írásának azonnali  folytatását, mert nekem Ő a falat

kenyerem, mert nélküle nem élet az élet, mert különben is, mert egyébként is.

Imádom.

Elvonási tünetegyüttes jelentkezett rajtam, hogy alig tudok magamon uralkodni.

Majd húzgáljuk a mézesmadzagot, mi? Majd fogjuk magunkat és nem írunk.

Az ember rákap erre Jellemkomikára és ez a hála. A lelkes olvasónak járó.

Na Édesjányom,  kapdd össze magad!

Keltsd életre légyszíves a blogot, mert megrázod a pofonfát. 

Tehát, nem csak mert kuss és ne papírra vessed a gondolataidat,

mert én most akarom olvasni őket és nem a távoli jövőben.

Punktum!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.