Ha az óhaj ló volna, minden koldus lovagolna.

Koldulok magam is.

Szavakat, amik sorba téve értelmes mondatokká növik ki magukat.

Gondolatokat, amik hatalmas ötletekké alakulnak.

Érzéseket, amik mindent elsöprőek.

Ígéreteket, amik megvalósulnak.

Kinyilik a ládám, üres.

közben a nem létező bicska a zsebemben

Hol a nap indító-vidító levelem?

veszettül keresem

Addig meg járkálok, mint egy ketrecbe zárt oroszlán.

ami nem veszélyes

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.