2011.01.11. 21:38
interrogatum
Csak ez van bennem egymás hegyén-hátán
legalább ezrével megválaszolatlanul.
Nem merem őket feltenni.
Úgy érzem tudatlan maradok.
Foszlanak a reményeim, mint a kalács.
Ha nem akarok rágondolni, akkor is ott motoszkálnak.
Nem tudok nem gondolni valamire, ami folyamatosan ugyanarra késztet.
És mindig felvetődik egy újabb.
Ez a 22-es csapdája.
Őrület!
Szólj hozzá!
Címkék: téli tragikum
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szilvorium.blog.hu/api/trackback/id/tr392577041
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek