2011.01.20. 22:27
edictum
Köthettem volna az ebet a karóhoz, de ehhez is gyáva vagyok.
Kezdetnek a fodrászom verte ki nálam a biztosítékot.
"Csak egy kicsit átvágjuk! " - felkiálltással ollót ragadva csutkára nyírbálta
a gyönyörű sörényemet, amit az eredeti terv szerint összenöveszteni
szándékoztam. Már nagyon jó úton haladtam. Én meg letérek a jártról.
Akaratilag. Hagyom magam a járatlanra terelni. Itt ülök kurtán furcsán.
Tükröm, tükröm...töröm össze.
Tele vagyok ideggel. Csak úgy forrok és bugyogok.
Csip csip csóka csup ügy.
Nevetség és robbanásveszély!
Folytatásnak meg, de ezt inkább hagyom. Másra!
Nem vagyok jól sem lelkileg, sem fizikaliag.
Nyomom vissza a feltörő fájdalmam, náthám.
Legalább egy kicsit fájna, legalább egy kicsit lennék takny.
(mert ha van nyirk, akkor van takny is)
Dőlnék ágynak, legyen lázam, verjen verejték.
meg az Isten
Téli álmot kellene aludni.
Kétségtelen, Susannának volt igaza!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Joanhickson 2011.01.24. 12:32:00
Én már vissza sem nyomom..csak hagyom fájni. Egyébként meg azt sejtem a járdáról LELÖKTEK. A térés- na az magunktól van...ezt meg okozzák. Én legalább is így vagyok vele.
Mire számítottam? Hát, arra nem, h felébredek tél helyett/alatt... Felébredtem és benyeltem a keserű pirulát, amit lenyomtak a torkomon olyan szinten, h még most is érzem a nyelvemen- pedig ennél jobban nem lehetek ébren.... de lehet csak az epém jácccik... hajat vágatni most készülök. de majd nem a járdán megyek a fodrászig.
Utolsó kommentek