Munka után holtfáradtan hazafelé tartva egy pillanatra megállt bennem az ütő,

mikor a mélygarázsban megpillantottam az autómat.

Nem hittem a szememnek.

Az oldala az ajtó elejétől annak hátuljáig végig volt húzva.

A büdös életbe, már itt se hagyhatom nyugodtan.

A rohadék se szó, se beszéd elhagyta a helyszínt és betétlapot sem hagyott.

Pompás befejezése a napnak! - mormogtam magam elé.

Végül a biztonság kedvéért körbejártam a piszkos szürke járgányt,

ami eredetileg ugyan fehér, de alkalmazkodott az időjárási viszonyokhoz.

Aztán ránéztem a még koszosabb rendszámtáblára és örömmel konstatáltam,

hogy ez nem is az enyém.      D e   v a j o n

hol a büdös francba hagytam az ugyanolyan típusú, ugyanolyan szutykos,

ugyanolyanomat?  Az én autóm illetve a mi autónk három hellyel arrébb állt.

Nagy kő esett le a szívemről, de ezek szerint nem egyszerűen hülyülök.

Amúgy meg, szerintem mintha ráférne egy alapos mosatás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.