Az első pohár hűs nedű hívogatóan gyöngyözött. Nem késlekedtem. Szinte egy hajtással magamba döntöttem volna a tartalmát, de a kocsmahatás elkerülése végett és úrinői mivoltom megőrzése érdekében három nyeletnyire variáltam, de azért záros határidőn belül ám.

A második pohár is jólesően pezsgett a számban. Hosszan ízlelgettem, de már csak kortyokban. Közben társasági életet éltem. Kedvesen mosolyogtam és füstöt eregettem hozzá mint a gyárkémény. Ez a két tevékenység úgy passzolt egymáshoz, mint kés a vajban.

A harmadik pohár elfogyasztása sem okozott gondot, de az édes buborékok kezdték éreztetni a hatásukat. Kedvem egyre derűsebb lett, könnyűnek és felszabadultnak éreztem magam. Érdekesen fokozta a hatást a zenei aláfestés, mely a magyar, balkáni és a világ különböző tájainak népzenéjéből, valamint a komoly és a rock zene ötvözetéből állt. Ugyan kellemes bódultság kerített hatalmába, a kelleténél talán többet is beszéltem, de még tisztán láttam és remekül uraltam a helyzetet. Egyensúlyban voltam.

Ekkor már úgy gondoltam letészem a lantot poharam. Nyugodjék.

Hisz művelt vagyok, nem alkoholista.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.