Foghatnám arra is, hogy az olykor-olykor kibuggyanó könnycseppjeim

a viharos parti szél következményei, de ez így nem lenne igaz.

Csendben hallgatom a hullámok morajlását és várom, hogy elérjenek az

agyamig és kimossák a minduntalan feltörő gondolataim folyamát.

A boldogságtól sírni tudnék.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.