Szerintem blogberekesztek egy időre.vagy végleg, nem tudom...   

    Felcsillanó halvány remény sugarakba kapaszkodva lebegek.Egyikről a másikra rugaszkodom, de nem tartanak meg engem. Égből pottyant mese.    

   Mindig sikerül kiválasztanom azt a bevásárlókocsit,amelyik sosem abba az irányba megy amerre tolom.   

    Már mennyire tele van a puttonyom a különféle umra, iumra, riumra végződő latin szavak poszthoz illő keresgélésével.    

   Van az az idegesítő érzés, ami mostanában kerülget.Ő meg engem és ettől már csak a fejem nem ráng.    

   Tele a padlás az ígéretekkel.Ez egy szép szó különben, ha megtartják.   

   Na végre itt nyár és meleg az idő. Ilyenkor annyi minden érdekes történik. Csak kár, hogy nem velem.  

   Mostanában úgy csinálok, mintha csinálnék valamit.Miközben azt csinálom, hogy annak tűnjék.Mintha csinálnám.   

    Mióta ugrásszerűen (én nagyképűen) megnövekedett az olvasótáborom,azóta nagyon kell vigyáznom a számra, hogy mit is írok a hogy is hívják.    

    Odakünn az erdőn, annak is a lágy ölén, de nagy újság járja.Jobban is érzem magam!    

   Szépen elkezdem illesztgetni minden egyes darabomat.Úgy érzem estére az utolsó is a helyére kerül.   

   Mások lelki nyugalmának megzavarás érdekében kerülendő és/vagy csak erős idegzetűek vagyok ajánlott.   

   Vegyük már tudomásul, hogy a mi korunkban foglalkozzunk inkább mára klímaváltozással, a biozöldségekkel, meg tudja a tököm mivel.   

   Hogy mekkora kő esett le és ki tudja hol áll meg !Én még életemben nem örültem ennek ennyire.   

   Az időjárás körülményei nem alkalmazkodnaka ruhás-és cipős szekrényem tartalmához.Vagy már nem vagy még nem.   

   A mosogatóban megelevenedett a pokoli torony.Csak nem égett, viszont egyből tudtam volna oltani.    

  Nagy sikert aratott az ünnepi bécsi almatortám.Már a háromnegyedét megettem.Teérted sütöttem!   

   Ma pontosan nyolcvanhét darab apró pogácsát szúrtam ki, sodortam megés sütöttem ki az előzetesen háromszor hajtogatott és pihentetett tésztából.Úgy világgá mennék.  

   Sajnálom, de még ma sem derített semmi jókedvre.Bár, ha jól belegondolok egyszer már kínomban nevettem.   

   Több bőrt akar lehúzni rólam, mint az akinek van a képén hozzá.Már megint ismételt túlzásokba esünk.   

  Ma ellátták a bajomat. Én meg hagytam. 

   Biztosan állíthatom, hogy biztonsági övem, biztonsággal ölel.Ez egy biztos biztosíték.   

   Mint amennyire van is kedvem, úgy nincs is. Legalább írtam is, meg nem is.    

   Felugrott rám egy kiló felesleg.Pehelysúlyú lettem.   

   Felesleges aggodalomra adtam okot.Úgy néz ki visszaverem a támadást.háromszor is