Ma pontosan nyolcvanhét darab apró pogácsát szúrtam ki, sodortam meg

és sütöttem ki az előzetesen háromszor hajtogatott és pihentetett tésztából.


Úgy világgá mennék.

 

 

1 komment

Címkék: kétsoros

A bejegyzés trackback címe:

https://szilvorium.blog.hu/api/trackback/id/tr862713629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Joanhickson 2011.03.06. 09:02:14

Világgá? ...és ott mi van? egy másik ugyanilyen világ, ahol ugyanígy csak egy ideig "szórakoztat" a minden...aztán onnan is mennél..pedig a "világ" ott van az orrod előtt.
Juditka kedvence az Edda; itt az egyik szövege:
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.
Szóval az én bölcseletem vagyis fordításom így hangzik: Merj álmodni és el is HINNI azt, és már bent is vagy abban a világban ahonnan nem akarsz majd tovább állni... Ha már elfelejtetted hogyan kell, legalább fogadd el: a Társad is esendő, mint Te- még ha ez nem is látszik.. nem okolhatod a környezetedet,ha beszürkültek a színek... ha fáradt is vagy a nyolcvanhét pogácsa miatt (megj.: ez is alkotás), akkor is fognod kell a színes ceruzákat és néhány vonást húzni a létezésbe. Biztos vagyok benne, megvan mindened hozzá ami kell. Isten is szereti a szépet és dühös azokra akik nem veszik észre micsoda gyönyörűségeket alkot!
süti beállítások módosítása