Miután napokig nem vette fel a telefont komolyan aggódni kezdtem. Aztán sms-t írt, hogy éppen nincs jól és a padlón heverészik.

Ó...hallod nem ment át az sms

mert persze sosincs elég egységem egyszer ott fogok megdögleni valahol

segítséget se tudok hívni, vérbe fagyva, elakadva, valahogy

mire végre bepönytyörésztem ezt a kurva hosszú szöveget

legalábbis úgy tűnt, hogy az

bár így begépelve már nem vészes

Na így festett: " Te ne haragudj! Már nagyon aggódtam, de erre nem gondoltam. Szólj, ha tudok segíteni vagy már beszélhetünk. Évekig nem bírok várni, úgy csináld! Puszi"

Ne feküdj nekem a padlón, fiam! még megfázol

és egyébként is most jöttem rá hogy utálok sms-t írni

egyrészt mert a meglévő szemüvegemtől sem látok

meg más különben is és ma valahogy nem

amúgy meg csak azért csörgettelek kitartó módon, hogy érdeklődjem a léted felől

mi újság, van-e munka, kivel mi van

és nem azt akartam elmesélni éppen

hogy cseszik írni ez a köcsög, de tényleg

Ó Susanna csak tudnám mi van

szerinted gondolat olvasok?

vagy megint a szakítópróba

örökkön örökké tépi az ember lelkét

vagy Bőrönd Ödön a Köröndön

ül a kövön fekete színű bőröndön

vagy az otthontalanság otthona

bár akkor nem padló, hanem két szék köze

vagy már magam sem értem

vagy magamat sem értem

ugye ennél nem bonyolultabb

nem tragikusabb

vagy így egyszerre az egész az

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.