2010.02.13. 12:39
modern mese
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy…
vagy tán sosem volt (súúvápváá)
Pilis alján, falu szélén,
Fut az út erdő végén,
Hegyen–völgyön tekereg,
Néha sík, néha egyenes.
Havas úton kecmergek
Dolgom van a városba,
Igyekszem a munkába.
Lejönni még le lehet,
Aztán ér döbbenet,
Lejtő alján válaszút,
nem látszik az aszfaltút.
Hullnak a hópelyhek,
csoda szép kövérek,
Leérve fehér lepellel ,
Teritik az egészet.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hókotró
Vagy tán sosem volt (súúvápváá)
Egyhelyben toporgás,
Három a választás,
Egyenesen nem lehet,
piros tábla nem enged.
Mehetsz a meredeknek,
Ki megy le a halál torkába,
A tuti totálkárba?
Se erre, se arra nem indulunk,
Még egy kicsit tipródunk,
Egy életünk, egy halálunk,
Hamuba sült van nálunk.
Szerencsét próbálunk egyenest
Látná a rend őre, ezt a kihágást,
Mi meg a hótól nem, a táblát!
Szólj hozzá!
Címkék: így írok én
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek