Ma elkövettem valamit, amit nem kellett volna. Tudomására hoztam valakinek valamit, amiről már nélkülem is volt tudomása. Tehát ehhez semmilyen általam közvetített információra nem volt szüksége. Akkor ezek szerint nem is hibáztam. Csak burkoltan. Képbe akartam kerülni. Tehát megírtam és vártam a választ. Reméltem. Titkon. Mindig gondot okozok. Magamnak is.

Feladat:

- egész álló nap bizonyos időközönként nyitogatni a leveles ládát (nem Miska bácsiét), ami vagy üres marad, mint ahogy mostanában mindig, tehát nem lesz benne, hogy nahát Te is láttad, nem iszunk egy kávét? vagy nem marad az - mert, ugye valamit illik rá-, de abban nem elképzelésemnek megfelelő válasz lesz.

Végkifejlet:

Na nem is az volt, de azért feltett benne egy kérdés. Nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek. Válaszoltam és az utóbbitól folyt a könnyem.

Egy provokátor vagyok.

PS: Ezt a posztot szőrén-szálán eltűntettem  és természetesen nem mentettem el sehova. Szerinted mennyire vagyok ideges? Üvölteni tudnék. Próbáltam helyreállítani, de hiába kutatok az emlékeztemben nem sikerül minden egyes darabkáját pontosan az eredeti állapotra. Én kérek elnézést.

Ha valaki esetleg rendelkezik  az original verzióval, mit tudom én, letöltötte, lemásolta, átmentette,  kinyomtatta vagy csak úgy a birtokában van,  szépen kérem küldje el nekem. (2010.02.23.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.