Tegnap egész délután zajlottak a vizsgálatok. Jöttek-mentek az emberek. Az utolsó páciens  zárás előtt negyed órával lépett ki az üzletből. Már éppen fellélegeztem volna, mikor tizennyolc óra ötvenötkor betévedt egy nő. Addig hol volt, mit csinált, főleg mi fordult meg a fejében és miért épp most jött rá a nézegethetnék nem tudni. Az hótziher, hogy vásárolni semmit nem fog!

Miközben a pokolra kívántam legszebb mosolyomat kivillantva kedvesen köszöntöttem, mint akinek tényleg ez a világ legtermészetesebb dolga, egy percig sincs a terhére, nem is akar zárni, hazamenni se jut eszébe, sőt mi több maradnék is még, valamint kizárólag egyedül rá vártam, mert hisz ő, a vevő az első.

Az se számít, hogy már hulla fáradt vagyok és zsong a fejem. Próbálok jó képet vágni a dologhoz nehezemre esik és tovább faggatom, hogy mégis miben segíthetek. Időközben a tükör előtt főnökasszony már a kabátját húzta, mert ő már jól elvégezte dolgát és menni készült. A nő erre kissé idegesen rá, majd rámnézett és megkérdezte: Zárnak? Zárnék hát, záros határidőn belül és ha 2 perc múlva nem hagyod el a boltot, halál fia vagy! - futott át az agyamon...Á...

...Dehogy! tágas égen andalog-mondom. Nem, még nem zárunk! -kontráz a háttérből kenyéradó gazdám. Hogy menten válnál varangyos békává! Addig vagyunk nyitva, míg ki nem nyögöd mit akarsz van rá igény! -folytatom. Szemüveget szeretnék nézegetni -kezdi, jó esetben ez legalább 20 perc és olyan hasonlót keresek, mint ami rajtam van,  a lehetetlent teljesítjük, de a csodára egy kicsit várni kell lehetőleg valami üde, tavaszi színben pppfffff -fejezi be és leül.

Kézségesen cikázom az állványok és a vitrinek között leemelve a legtrendibb modelleket. Legalább tízféle színes keretet pakolok elé még leragad nekem itt nyolcig majd végigasszisztálom a próba folyamatot, adogatom, lelkesen dícsérem, pedig ő az a típus, akinek mindegy mi van a fején, semmit nem dob rajta közben egyéb igényt mérek fel, ajánlgatok lencsét, de szerencsére ő jobban tudja, hogy neki mi áll jól, így a végén ráhagyom. Majd a férjemmel visszajövünk! -közli majd távozik és végül is csak tíz percet túlóráztam. 

Mi ebből a tanulság? abszolúte semmi

"Omnem dimittite spem, o vos intrantes!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.