Most éppen életem filmjét rendezem

a fejem, mint egy korabeli filmfelvevő kézi készülék

melyben még a 8 mm-es agytekercs tekereg

ha viszont mai digitális megoldásban gondolkodnék

akkor ma megint nem születne belőle poszthumus

mert elég lenne a delete gombot megnyomni

vagy mit tudom én mit ...olyan vagyok, mint Terka néni

"Ákoskám, nem értek én ezekhez a modernekhez!

Csak ráültem erre az izére, lett kép és hang...van összefüggés?"

szóval visszacsévéltem az egészet egészen addig

amíg szükségesnek láttam és akkor snitt

a két vágás között még vetettem egy utolsó pillantást

közben elgondolkodtam rajta és megállapítást nyert

hogy eme tett helyénvaló és szükségszerű

és akkor azt a közel egy évnyi anyagot fogtam és kihúztam

majd belecsévéltem egy ilyen szürke filmtároló dobozba

a hozzá kapcsolodó szöveg-és forgatókönyvvel

jó vaskos,  legalább 160 oldalnyi volt

együtt egyenesen beledobtam a kukába jó mélyre

hogy soha többé ne kelljen benne turkálnom

mert használt dolgokkal már rég nem foglalkozom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.