hogy hogy nem, egyszer csak kedvem szottyant kötni

nem alaptalanul és nem ismeretséget

mert törné is az Uram a derekamat ketté

a minap valahogy előkerült egy motring fonal

rögvest hozzákerestem a kötőtűket is

legalább húsz éve nem volt a kezemben

nekiláttam egy sapkának, de azonnal nehézségbe ütköztem

Te is mindjárt ilyen bonyolulttal indítasz? - kérdeztem magamtól

Egy sál viszont olyan snassz lenne! - feleltem magamnak

már elsőre gondot okozott a kezdőszemek felszedése

sehogy sem akart jönni az a bizonyos mozdulat

hosszas koncentrálást követően lassan beugrott

aztán azok számával gyűlt meg a bajom

a mintadarabhoz képest egy normál emberi fejre számítva

az enyém három nílusi víziló méretét is meghaladta

miután figyelmen kívül hagytam a fonal meg a tű vastagságát

ezenkívül megküzdöttem a körkötőtű használatával is

a rossebbnek se értettem, ha ebben a sorban végeztem,

akkor mit csinálok a következővel és ez miként válik egy rondóvá

mert csak a két nyárs volt útban, de nem egyszerűen

próbálkozásomat figyelemmel kísérte a család apraja-nagyja

a fiam meg is jegyezte nem látja, hogy ebből alakulna sapka

                      na basszus ez még rímel is

aztán kezdtem belemelegedni és minden titokra fény derült

még szerencsére az egy sima, egy fordítottra emlékeztem

innentől kezdve már csak egy ugrás a Sugár csavart, rizs,

kehely, levél, darázs , rombusz vagy  Tündérbogyó minta

tökéletes volt az idill

alólam már csak hintaszék hiányzott, orromról a szemüveg,

ölemből a macska, mellőlem a gombolyag és tisztára,

mint Salgovácné túrós buktát sütögetek kötögetek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.