Mindig ugyanabba a cébéába visz az utam,

ahol mindig összetalálkozom ugyanavval a nővel,

aki mindig ugyanúgy húzza a piros gurulós bevásárlókocsit maga után,

mint én,

mintha kutyát sétáltatnánk, de az, éppen most húzattatja magát

aki mindig ugyanakkor ér a felvágottas pulthoz,

mint én,

de nem mindig ugyanaz az ízlésünk

akinek mindig más van az ugyanolyan piros kosarában,

mint nekem,

akinek mindig ugyanúgy áll a vörös és rövid haja,

mint az enyém,

ha levágattattnám és befestettném

akivel ugyancsak egyforma a sorsunk,

mint nekem az övé ugyanis.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.