Ha az okulárium közepén állok, akkor előttem van észak az eladótér,

hátam mögött dél a vizsgáló, balra a nap nyugszik és a teakonyha.

Ha kimegyek magam elé, akkor ott tartózkodom, teszek-veszek, molyolok.

Ha olykor-olykor valaki belép a nyitva hagyott ajtón -melyre az úgy fűtenek,

hogy megdöglesz szolgál indokul-, akkor ebbéli tevékenységemet azonnali

hatállyal felfüggesztem és figyelmemet felé irányítva kedvesen köszöntöm.

Ha szükséges eladok, számlázok, tájékoztatok, kérdésre válaszolok.

Ha magam mögött hagyom, akkor kint nincs nagy mozgás éppen.

Ha hagyják, akkor ilyenkor is folytatom a munkámat, rendelek, rendezgetek,

leveleket írok vagy éppen saját magam kényére-kedvére töltöm az időm.

Ha elmerülök a valaminek a tengerében, akkor kintről már (jó esetben) hallatszik

az illető köszönése, mely ugye elég illedelmes és általában a napszaknak megfelelő.

Ha a belépőnek nem volt gyerekszobája és nem részesült kellő neveltetésben,

akkor kintről csak halk neszezése, köhécselése hallatszik, észlelésére

oly bokros teendőm sorát megszakítva lélekszakadva és mosolyogva rohanok ki,

mert ne feledjük ama fontos körülményt, hogy vevőnk csak úgy besétált,

megjelenését nem tudta a kilincs zajt keltő lenyomásával a tudtomra adni.

Ha esetleg meg akar ijeszteni, akkor csak csendben és addig álldogál,

míg véletlenül ki nem esz a fene valamiért, miközben nem is veszem észre,

hogy ott van, mert némasági fogadalmat tett és meglátván a frászt hozza rám.

Normális az ilyen?

Ha a földrajzilag balra eső helyen emelem számhoz a poharat, kanalat, villát,

akkor állít be valami baromi fontos dologgal, mint a minap is

jaj, szia éppen eszel? huppan a bőrfotelbe és félórás monológba kezd,

én meg tényleg ott haljak éhen, rohadjak szomjan,

na meg hűljön is ki, majd megeszem egy óra múlva, újramelegítve.

Ha oda kell mennem ahová a király is gyalog jár, akkor abban a pillanatban

teszi rá a kilincsre a kezét, mint ahogy én a kulcsot a zárban fordítom el,

elnézést, csak nem bezár? ellenkezőleg, nyitom és ez olybá is tűnhet,

mintha jönnék, de közben annyira mennék. Sosem vagyok jó helyen.

Ha jól hallom, akkor megint jött valaki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.