Ízlelgetem a tavaszt. Mámorító érzés.

Ronda hernyóból csodaszép lepkévé válok,

vidáman repkedek és felfedezem a világot,

nyoma sincs a rosszkedvemnek, elmúlt már a tél,

hogyha a nyár jönne azt se bánnám én.

rímhányás kicsit másképp:

Romhányi József: Lepketánc

Mikor a hernyóból lepke lett,
kérkedve repkedett,
hogy fényben keringve mind tovább
csillogtassa hímporát.

A derék kutyának
képére mégis kiült az utálat.
- Villogj csak fent, te szép féreg;
nem lesz nagyobb az értéked!

Hernyó maradsz, bár fent keringsz.
Nem a szárny szab itt mértéket,
hanem a gerinc.

Kétségtelen, Jóska bácsinak ez azért jobban ment.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.