2011.03.30. 23:17
derivatum
Bár tudnám, hova, hova, de hova, de hova megyünk.
Kivel mással, Susannával!
Végül odataláltunk a megadott címre és még dzsípiesz se kellett hozzá.
A házhoz vezető úton mellénk szegődött a Tücsök ciripelése.
Az esti kikapcsolódás színtere még sehogy sem hasonlított egy
felbolydult méhKasra, de a házigazda csíkos pulóverben annál inkább.
Egész este ott döngicsélt a fülembe.
Az ajtónálló pontosan úgy festett, mint egy rock sztár, de nem úgy hívták.
-Na mikor volt a Muhi csata? - szegezte nekünk a kérdést.
-Akkor jó helyen járunk, ez csak 1241-es házszám lehet! - válaszoltuk szépen.
Megoldódott a rejtély rögvest, de belépve nem fogadott minket tatárjárás.
Bár állítólag mindig nagy a jövés-menés, ennek ellenére rend volt a lelke mindennek.
Peckemre nem ihattam, csak vizet, mint a palánták, de nem foglalkoztam vele.
Igaz, Ő se velünk.
Azonnal elvonult az újonnan érkezettel, akinek Nem tudom a neved.
Az alkalmi duett megtöltötte ének-és gitárszóval az alkalmilag próbateremmé
alakult szobát. Pompás aláfestést nyújtott a zárt ajtó mögül kiszűrődő muzsika.
Alkohol nélkül is remekül éreztem magam. Majd sorra érkeztek az érkezettek.
Egy kedves fiatal házaspár, tisztára Frédi és Vilma kiköpött másai.
Nemsokára csatlakozott a Három Grácia egy kosárnyi sajtos rúd kíséretében.
Kisvártatva megjelent egy csin(i)Csilla, aki ki sem látszott a muffinok mögül.
A finom ételek mellé jól csúsztak az italok. Nekem meg a banánhéj.
Természetes a buli a központi helye a konyha volt. Itt zajlottak a különféle
értekezések, szócsaták, repkedtek a poénok, hangos nevetés töltötte be a házat.
Még begurult az utolsó versenyző is, aki mindenképpen Győztes volt.
Ő kerékpárral érkezett a halál f*száról és istenien penget. Basszus!
Hamarosan hátrahagytuk a helyszínt és örömmel konstatáltuk, hogy átestünk a
tűzkeresztségen. Az első bálozók szerénységével bizton állíthatjuk, hogy nagyon jó
hangulatban telt az esténk.
Kitüntetést ugyan nem kaptunk, de egy újabb meghívás viszont igen.
Jövő hét szerdán Veletek ugyanitt!
Szólj hozzá!
Címkék: esti zsongás
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek