Pesztrálgatom a nyakamba varrt munkatársamat vagy mimet,

mert momentán ketten állunk meg hányadán az egyszemélyes állásomban.

Ez nem annyira jó nekem, mert a bérem és járulékaim súlyos elvonási tüneteket

produkálnak. A megszorítás egyszerű oka ugye egyrészt lehet a gazdasági válság,

másrészt a globális felmelegedés. Az a legjobb költségkímélő megoldás, ha az én

kontómra vesznek fel még egy embert oda, ahová már én is sokan vagyok.

Foglalkozzunk persze a feltörekvő ifjúsággal meg avval, hogy fel ne kopjon az éppen

pelyhedző álla, de könyörgöm miért az én lábamra akar ez állni, mikor van neki

sajátja és az édes jó anyjáról, apjáról már nem is beszélve.

Persze az állam én vagyok meg az önös érdekeim pont le vannak szarva.

Bár okos vagyok, no meg szép is, a kisujjamban van az, aminek lennie kell.

Ő is az, de másképp és nem annyira szép, kisujja is van éppen kettő és állítólag

beszél angolul, de én még nem hallottam.

Szorri, Áj dont szpík inglis vell!

Sőt sehogy sem, csak ha nagyon muszáj, de akkor még very a kis kezeimmel.

Szóval szépíthetem, de minek. Ennél van a kutya elásva!

de én nem akarom exhumálni

Közben magam ellen nevelem az utódom.

Tanulj, így biztosan a fejemre nősz szentem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.