Amíg én dolgoztam, az Uram meg valahol tekergett, apró séfem olyan isteni

pörköltet főzött, amiről álmodni sem mertem. Mindenét beleadta!

Látszott, hogy szívvel-lélekkel készítette.

Az ízek remekül összeértek, a hús szétomlott szánkban, a szaftja maga volt a tökély.

Pompásan illett hozzá a gurulós tarhonya és a tejfölös, fokhagymás uborkasaláta.

Mind a harminc ujjunkat megnyaltuk utána.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.