Ma pontosan nyolcvanhét darab apró pogácsát szúrtam ki, sodortam megés sütöttem ki az előzetesen háromszor hajtogatott és pihentetett tésztából.Úgy világgá mennék.  

   "Szeretnék tavaszt, virágokat, rügyező fákat, zöldellő tájat,kék eget, napsütést és kevesebb ruhát magamon." - írta Susannade nem az, akire gondolsz, hanem egy másik  A klaviatúrámból számból vette ki a szót.   

  Munka után holtfáradtan hazafelé tartva egy pillanatra megállt bennem az ütő,mikor a mélygarázsban megpillantottam az autómat. Nem hittem a szememnek. Az oldala az ajtó elejétől annak hátuljáig végig volt húzva.A büdös életbe, már itt se hagyhatom…

   Sajnálom, de még ma sem derített semmi jókedvre.Bár, ha jól belegondolok egyszer már kínomban nevettem.   

   Már a végemet járom az utam, a macskaköves utam!Soha nem voltam még ennyire rohadtul.Soha nem voltam még ennyire fáradt és keserű. Soha! Olyan vagyok, mint egy kimerülő kutyaól.  

  Ettől lesz olyan érdekes a piros napokon kapott el az ihlet.Majdnem el felejtettem hozzátenni, csakis akkor ha összességében nézzük.Február haváról beszéltem, amennyiben nem elég világos.