6:30-kor a fülembe üvölt a Carbonfools, sötétben tapogatózva lenyomom a Szundi, Szende, Tudor, Vidor Hapci, Kuka, Morgó, ahányan vannak annyi percet nyerek vagy vesztek, maradj veszteg.

Képtelenség a felkelés. Revolution. Próbálom, de leginkább úgy festek, mint Dali képén az elfolyó idő.

Csak ezek a reggelegek ne lennének. Hiába nem tudok csak úgy kipattanni

8:30-kor már fitten talpig dresszben

Feszítek a teremben, elhiszed

ha hiszed, ha nem

Nyolcad magammal

Nyújtok szalagot, izmot

Emelek súlyt, kart és lábat

Ülök labdán, mint Münchausen

Csak épp nem mondok nagyokat

Kicsiket se, meg semmilyet se

Sok beszédnek sok az alja

csak épp fújtatok

Gondolatban már messze járok

tovaállok

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.