Esténként, ahogy hazafelé tartok szembetűnik egy palota.

Csupa üveg. Díszkivilágított. Belül is fényárban úszik.

Vonz a látvány. Betekintést nyerhetek, ha akarok.

De nincs mit nézni benne. Csak a berendezés árválkodik.

Sehol egy teremtett lélek. Aha, ez egy kísértetkastély.

Kihalt a nappali, a konyha, a lépcsőfeljáró, a szoba.

Bújkálnak. Nem teszik magukat közszemlére.

Pedig kíváncsi lettem volna, hogy élnek az ilyenek.

Nagysasszony a pamlagon pihen, de nem tudni mitől fáradt.

A ház ura a karosszékben olvas, miközben szivarozik. Méregdrágát.

A yorkshire terrier és a bison havanese a szófán hever.

Két fürtös hajú gyermek elmerülten játszik a meg sem jelent Fable III-mal.

A komornyik éppen a vacsorához terít.

Ma végre felrakták a függönyöket.

surranó kis árnyak

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.