Pont a nem létező púpom van avval tele, hogy ma megint ilyen moslék idő van.

Egy esős vasárnap délután...

Viszont nem gátol abban, hogy részt vegyek az esti nosztalgia partin.

Dacolva az időjárás viszontagságaival alig ruhába és szandál bújtam.

A biztonság kedvéért még egy rövid kis kabátot is magamra kanyarítottam.

Igaz, ez nem osztott-szorzott sokat.

Kérem szépen, nem fogok mondjuk előkotorászni bundát, sapkát, kesztyűt, sálat

- bár a hőmérő jelen állása szerint igazoltnak látszana -,

elvégre májust írunk és nem novembert.

Na, de mindegy!

A buli helyszínén már hangoltak a zenészek, gyülekeztek a táncolni vágyók.

Nagy többségben az idősebb korosztály képviseltette magát,

ez ötven és a halál na meg annak az órája közé tehető.

Susannával szinte zsenge korúaknak számítottunk.

Általában mindenki párban érkezik, de elvétve akadnak szólóban is.

Az urak az esetleg árválkodó hölgyeket, asszonyokat sorra felkérik.

Itt senki sem árul petrezselymet.

Az öltözékek megérnek egy doktori disszertációt. Vegyes, mint a színházi jelmeztár.

Azt hiszed, hogy hol vagy. Bizony ám!

Majd kezdetét vette az őrület.

Kitáncoltam magamból minden búmat, bámat.

Ne tudd meg, hogy ráztam a lábam.

Szólt a boogie és a rock and roll.

Aztán meg jött a let's twist, igen...volt cékla és a húzd egy fára fel!

Tekertünk-csavartunk, roptunk gőzerővel.

Micsoda buli volt. Őrület!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.