Ma nem fűlik -milyen hülye szó ez vagy ikes ige akar lenni?- hozzá a fogam. 

én fűlök, te fűlsz, ő fűlik, mi fűlünk, ti fűltök, ők fűlnek

Most komolyan itt fogok a négy fal ebből kettő üveg között elevenen elrothadni.

Valamit kéne magammal kezdeni.

Mindig elalvás előtt jutnak eszembe a legjobbak.

Ma Kispál és a Borz napot tartok.

Ma a Kispál és Borzzal töltöm az időm.

mertigértvalakinekemilyetdenemkaptammeg

"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni..." /Hajnal Anna/

Az vagyok, de egy kicsit ütődött!

Stohl András majd minden egyes -nem színházi- fellépése bukással végződik. Ripacskodás helyett nem kéne inkább a kaptafánál maradni?

Ma olyan az üzletház, mint egy Tyronnasauros rex.

Példának okádék! Okádnék vagy öklendnék,

mert valami rohadtul megfeküdte a gyomrom,

nem veszi be, napok óta kérődzöm, kígyót, békát melengetek,

kebelről vederbe csúszott, fortyogó fortyadék,

kitörni vágyik, kéne hányni, hányom-vetem,

bukfencezem, hányavetin, öklendezem,

szájon át, okádom, taccsott dobtam,

látod? itt...margherita pizza, hát?

kiejtés szerinti, kiköpött mása,

aztán a fejemen át bucskázom,

ó, hercegem...

...Ej, lányom te még hiszel a mesékben?

   Nem jő az fehér lovon.

Ma egész nap csak rágódom. Megemészthetetlennek tűnik.

-Komolyan fel kéne ébredned már ebből a fene nagy bódulatból.

-Nicsak, ki beszél?

-Vedd már észre, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnéd.

-Ezek szerint ketten vagyok. Nofene!

-Nem lehet mindig kényedre-kedvedre tenni.

-De és ne szólj bele, könyörgöm.

Magammal társalgok.  Óriási!

-Tudomásodra hozták?

-Igen!  A viszontlátásra!-jelentettem ki... vagy nem? kérdéssel toldottam meg, melyre de volt a válasz. Számodra ebből kiderül, hogy ez a kijelentésre vagy a kérdésre vonatkozik-e?

-Hááát!

-Na ugye! Én megmondtam.

-A megfejtéseket a szilvorium@indamail.hu címre küldjétek.

-Köszönöm!

Aláírást gyűjtök a jobb időért.

Úgy sakkozom az idővel, mint Polgár Judit.

Milyen jó, hogy még nem pakoltam nagyon mélyre a nyári álmot alvó téli holmikat.

egyrészt a jó kurva anyját az időnek,

másrészt most álljak be én is sorba?

álltak elegen eleget,

zsákban meleget,

felháborító! akkor most háborodjak fel?

m o g r o b á h

tragikomédia

vagy

tragikomikum

sőt mi több!

skandallum

óvébé

dugja fel magának

magát vé nélkül

Elém tolták, de még nem írtam alá.

Van egy egerem. Nem kell sikongatni, mert nem igazi ám. Csak amolyan plüss féle.

Olyan tök nagy a feje búsuljon a ló a testéhez képest. Van két keze és két lába. Kezeslábas fesztivál. Nagyon csinos piros mintás a ruhája, melynek rózsaszínű keresztben csíkos az ujja és hosszú. Mindehhez piros tornacipőt visel. Converse-t.

A füle meg rózsa mintás. Valami maradék anyag.

Van neki na milye van neki, szöszi haja egy kakastaréj szerűség a fején -haj gyanánt-, csak sárga. Ráadásul elvágólag. Olyan helyes fekete gomb szeme van. Amúgy meg mezei szürke.

Rém idetlenül néz ki, de nagyon szeretem. Algernon-nak neveztem el.

Ül az ágyamon és esténként őrzi az álmom.

Az egészben csak az a vicces, hogy régen túl vagyok már azon a koron, ami a jelenlétét indokolná.

Ma olyan szép vagyok, hogy napra lehet nézni, de már nem. 

Igaz, hogy az elkészült frizura nem nyerte el a tetszésem, de ez már csak részlet kérdés. mert neked soha semmi nem jó

Plusz fekete pillákkal pillogok és a szemöldököm is szépen ívelt, a hajszínemmel egyező színűre van zöldre van a festve. Amolyan csokoládészerű. Egy szóval ennivaló vagyok és édes. Amúgy a látás feladatát barna szem segítségével végzem. Öltözékem kielégítőnek mondható. A fekete nadrág és a felső jól passzol egymáshoz.  Fekete szandálba bújtatott lábaim fűtöttem is az autóban ezerrel és kezem körmén a lakk Ferrari piros. Nem árulok el a titkot nincs Ferrarim, hogy a napszemüvegem is fekete. Tovább már nem részletezem, de nem nehéz kitalálni. +18

Viszont a kabátom és a táskám fehér még hogy a cipő színe meg a  táska. Állítólag ez az új trendi. eztalakatosmárkismegmondassa

Összességében jól festek hisz csütörtök van, de azért száz százalékos elégedettséggel nem bírok. Nagyok az elvárásaim magammal szemben. Közben önbizalmat gyűjtögetek mint hangya télre és éhes is vagyok.

Lehet, hogy tán ittam, lehet tán torgok kávézni fogok?

Van egy invitátumom.

Elfogadtam.

Áruló vagyok?

 Holnap már egy többsorossal készülök.

reszkessetek

A munkát elvárják az embertől. A fizettség meg az ablakban. 

néztem, de nem volt ott

Még nem találtam meg őket.

Eltűntek a gondolataim. Megyek megkeresem őket.

Senkivel sem fogom ezek után megosztani se megszorozni a történteket.

Csak tréfáltam.

Szandál legyen az ember talpán vagy papucs orrán pamutbojt.

Balassa Imre haja már napok óta úgy néz ki, mint egy  elázott wc kefe.  

Munka után avval a rémes tudattal indultam haza, hogy otthon vár a második műszak. Valahogy nem repestem az örömtől. Történetesen a főzés -pedig szeretek és jókat is tudok- attrakciója szerepelt az első helyen, a többi befejezésre váró feladatról nem is beszélve.

A család előzetes rendelése alapján a gulyás leves projekt szerepelt. Végül is nem egy nagy was ist das -ha jól belegondolok-, de már az előkészítés folyamatától is borsódzott a hátam. Délután hazaszóltam, hogy ha lehetséges a hozzávalókat tisztítsák, mossák, aprítsák, pokrivtsák karikázzák, kockázzák. Meg, össze és fel, értelemszerűen. Sajnálattal közölték, hogy ők erre -két pasitól mit vársz- most momentán nem érnek rá, mert valami roppant fontos dolguk van. Zokon is vettem.

Csendben jegyzem meg, hogy a kicsi fiam szakácsnak készül és nem egyszer, nem kétszer látta a menetét. Sőt, dicséretére legyen mondva a tavaly nyáron nagy sikert aratott bográcsos verzió, melyet szinte egyedül készített el. Én csak az utolsó fázisnál -a csipetke gyártásánál- kapcsolódtam be.

Útközben valahogy azt súgta a hatodik érzékem, hogy ez azért ma sem lesz másképp. Ahogy befordultam a  konyhára kapun már éreztem az ablakon kiszökő isteni finom illatot. Bent a tűzhelyen szelíden forrt a leves és szépen pörögtek benne a hozzávalók. Tisztára úgy nézett ki, mintha én készítettem volna. Hiába...tehetséges ez a gyerek! Volt kitől örökölnie. Az íze ínycsiklandó volt és a külleme kifogástalan, de valami még hiányzott.

Biztos, ami biztos alapon annak a bizonyos fent nevezett levesbetétnek az  elkészítésével azért megvártak.

Hát háttal nem kezdünk mondatot ennél nagyobb problémám sose legyen. 

heppiend