Úgy be vagyok sózva, mint egy gyerek

de nem azt bizonyos napot várom

hanem a ma estit, mert fesztiválozni fogok

találkozóm van a Kis Pállal meg a Borzzal

szóval már majdnem kiugrom a bőrömből

úgy tuszkolom vissza magamra

nemsokára megyek is haza

levedlem mégis

a tűsarkaimat, a szoknyámat , a blúzomat

tornacipőre, farmerre, pólóra

cserélem

azt rohadt ernyőt remélem nem kell cipelnem

csak akadályozna

ugye nem fog esni?

különben is

igyekezz

az égbolt zár

Úgy festek, mint Picasso Pom Pom.

Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismeritek?

nincs önálló gondolatod

Ó, igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan!

idegen tollakkal ékeskedsz

Bámulatosan tudom változtatni az hajzatomat

Ha akarom olyan vagyok, mint egy szőrpamacs, de ezt most nem akarom,

ma reggel inkább paróka

de nem egyujjas, kifordított bundakesztyű

vagy szobafestő pemzli, ez az

estére meg papucs orrán pamutbojt

Most leginkább szőrsapkához hasonlítok, de nem ülök az ágon és nem

hintázom rajta föl-le, mivel egy kis szellő az ágat és nem mondom, hogy:

Szia Picur!

mert ő nem fog jönni, hiába köszöntöm

mert ő nem tud csak úgy átruccanni

Amerikából, mint más a szomszéd kerületből

mert minket egy óceán választ el

mert ez a Picur, nem az a Picur

Te sem vagy Pom Pom 

és igenis nekem van saját bejáratú Picurom

ha nem hiszed járj utána!

és akkor köszönök neki, amikor csak akarok

na, de jól eleveztem más vízekre

Navigare necesse est!

akkor vitorlát szélbe

bár nem tudom hova akarok eljutni

de majd csak kikötök valahol

és ezt volt pofád felrakni?

gondoltam hátha valakit érdekel, hogy

kicsit átvágattattam ma hajam

olyan pompomosra

Nyugalom, van nálam ernyő!

Pontosan menetrend szerint megérkezett.

Hogy mi? Az eső.

Jaj, de jó a habos sütemény. Az!

Ennek örömére elkanalaztam egy kehely fagylaltot.

Csokoládé, vanília. Nem, nem. Nyal az egész família!

Csak én ettem. Kanál, mondom.

Ilyen hangzatos nevűeket

mint például amaréna meggy,

joghurtos erdei gyümölcs

ebben van hangzat?

de gyümölcs se

rumos sárgadinnye

szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack

viszont jó hideg volt és hűsített

bár nem volt melegem,

de nem is azért ettem.

Habbal. Lobbal.

Ízlett.

Húha, be kell hoznom a lemaradást.

Mit is? Miért is? Nem lóverseny ez!

Nem lehet mindenki olyan termékeny, mint bolondos Édesjányom - termőBogyó - akinek anyjahelyettanyja.

Na és Zetor Lea sem írogat minden nap, de hogy jövök én hozzá.

busszal, villamossal, metróval, hévvel vagy amit akartok

Sehogy!

Vele nem is akarom összehasonlítani magam.

Egyrészt, mert ő már megteheti.

Másrészt, mert nem lehet.

Tudjuk, hogy néz ki?

Nem, de jól ír.

És én?

Én meg nem.

és nem is nézek ki jól.

csak úgy szörfölgettem a neten és az egyik pillanatban bevillant

hosszasan csábítóan, hívogatóan vibrált

egy ideig nem törödtem vele, de még mindig ott keltette a figyelmemet

eljátszottam a gondolattal

mondjuk labdáztunk?

mi lenne ha, tegyük fel, hogy

bár ne legyen és  ne is tegyük sehová

de akkor már egyre kíváncsibb lettem és rákattintottam

hát basszus nagy bajban volnék, ha most erre lenne szükségem

végigtekintve a kínálaton, lesújtó és szánalmas kép fogadott

a korombeli férfiak -tisztelet a kivételnek- lepukkant állapotban vannak

úgy se hiszi senki el magának

erőfeszítésük a csodával határos, elszántságuk még nagyobb

merészségükre, bátorságukra meg egyenes nincs szó

már, ami a feltett nem szándék vagy szándék van? fotókat illeti

amit most látsz, az tényleg van

hallod ez tényleg maga a döbbenet

persze nem mindenkit áldhat meg sors plakátszerű ábrázattal és adoniszi testtel

biztos helyről régről tudom

de azért ekkora izlésficamra se számítottam

üldögél valahol pólóban, rövidnadrágban, lábán zokni, azon szandál

valószínűleg Etelka várja epekedve jelentkezését, aki pongyolában, hajcsavarókkal

a fején éppen manikűrözős képet biggyesztett oda magáról,  találjunk egymásra,

Retro jeligére a kiadóba

álldogál a konyhában kinyúlt és hónaljig felhúzott mackónadrágban, rajta

lyukacsos atléta és kis láboskában nem a kegyelmeséktől hozta tökfőzeléket

kavargat hát biztos elmenne a maradék kedvem és az étvágyam is, de tényleg

nézdegél a messzi távolba, susogós melegítő, mindegy mivel felsővel, de 

lehetőleg  fekete makkos cipővel, kizárólag fehér zoknival típus, aki álmomban se

jöjjön elő, de mellé lehet állni kockás szoknyában, mindegy mivel felsőben, 

öreganyám cipőben, pöttyös zokniban,-ben, vagy val-vel

és támad akkor olyan sötét

pihengél egy százhúsz kilós gusztustalan állat  boxer alsóban a kanapén

na most hánytam rá a monitorra

pillanat...letörlöm, mert nem látom mit írok...

hogy hol az a lány, akinek lőne egyet finom utalásféleképpen

komolyan megállt bennem az ütő

kivétel erősíti a szabályt jópasik, de azoknak meg nem én kellenék,

hanem a póni frizurás, feltöltött ajkú, tetovált mindenű, alig IQ-val rendelkező,

műszempillákkal pillogó , hatszázas szilikon keblekkel megáldott, műkörmökkel 

hadonászó, legalább tíz centis sarkon járó, miniszoknyás, ruganyos testű,

bronzbarnára sült alig tizennyolc éves, de abból is mindjárt kettő, ha lehet

a harmincas korosztály is bővelkedik evvel is, avval is és itt már egy fokkal jobb a

felhozatal, de nem gondolnám, hogy cekker gyanús vén szatyor énemmel pózolna

valamelyik, valamikor, valahol

a húszas édes szívem meg hiába írja az adatlapjára, hogy az érett nőket kedveli

azért ne basszuskulcs, mert ki akar az anyjahelyettanyja lenni, mint mari zsuzsi

Komolyan leizzadtam -esküszöm inkább egyedül élnék, de ettől mentsen meg az

ég-  és örülök, hogy nem vagyok rászorulva az oldal újbóli látogatására. X.

Ablak bezár.

Olyan dologba fogtam bele, amibe nem kellett volna. 

Úgy elfoglaltam magam, hogy szinte nem is érek rá.

Biztos jó havában járunk az évnek? Ezek szerint az időomlás szezonális.

na, de hol a fazon

Végre a minap kézhez kaptam a Valami Amerika 2 duplalemezes dvd filmet.

Ez önmagában nem annyira érdekes, de rögtön azzá válik. Ugyanis maga a rendező

hozta el nekem ajándékba. Igaz, egy kicsit megkésve. Tavaly márciusban

kiválasztott egy dögös Armani szemüvegkeretet, melyet egy fotózás alkalmával

szeretett volna viselni.  A megadott dátum roppant közel volt , de mivel nem

ismerünk lehetetlent, időre elkészült a hőn áhított darab. Nagyon közvetlen, kedves

és jó fej volt. Első pillanattól kezdve sikerült vele megtalálni vele a hangot.

Éppen az új filmjéről - imádom mind a kettőt- áradoztam neki és gondoltam 

rákérdezek a dvd megjelenésére. Ki más tudná, ha nem ő! Mondta is, hogy 

húsvétra már az üzletekben lesz, de ne aggódjak hoz egy tiszteletpéldányt.

Jó, hogy vártam rá egy évet, de végül betartotta az ígéretét. Így is örültem, mint 

majom a farkának. Hülye majom! Basszus, viszont elfelejtettem dedikáltatni.

Az üzletházban rengeteg híres ember megfordult.

Többek között Pici bácsi is tiszteletét tette nálam, sőt még később szemüveget is

csináltatott magának. Először rengeteg érdekes formájú keretet hozott, melyet

egytől egyik aprólékosan állítgatni kellett. Legalább egy óráig eltartott, mire az

összessel elkészültem. A végén feltette a következő kérdést:

-Mivel tartozom?

-Semmivel! - válaszoltam, mire a könnyűzene óriása zavarában legalább ötször

egymás után megköszönte a munkámat és nem értette, hogy tényleg ennyit és

ennyi ideig és miért nem, majd sarkon fordult és kiment.

Kisvártatva visszatért a T12enkettő című CD dedikált példányával és most én

éreztem ugyanolyan kínosan magam. Azért egy köszönömöt még elrebegtem.

Járt nálunk a bűbájos Bencze Ilona, a folyosón kértem autogramot Básti Julitól, a

kávézóban Rudolf Pétertől. Szoktam még látni a Hetes Hetes ügyeletes sztárját is, 

aki úgy jár-kel, mintha menten hanyatt akarna esni, annyira fent hordja az orrát.

Neki már lehet! Azóta nem szeretem.

Ugye, mennyire érdekes!

Áhá, nem ezt a címet vártad. Sejtettem.

Csak nem képzeled, hogy a fogantatásról fogok itt kiselőadást tartani vagy inkább

avassalak be a méhészet rejtelmeibe? rejtelmek, ha zengenek

Zeng az ég, nem elég! Csak nem gondolod, hogy a méhkirálynő életéről fogok

hadoválni, mikor sokkal fontosabb dolgokról is beszélgethetünk, mint például az

időjárás. Erről akkor is remekül lehet, amikor semmiről nem tudsz vagy nem lehet,

mert ezen kívül más közös nevezőtök nincs az illetővel.

Ilyeténképpen lehet a párbeszédet kezdeni:

-Oh, ez a borzasztó felhőszakadás!

-Ne is mondd, teljesen szarrá áztam míg ideértem - tudja folytatni a másik.

Most éppen én is csak erről tudok, mert ma olyan csekély az értelmem.

elmosta az agyamig vezető utat

Ess, eső, ess

Szinte egész nap megállás nélkül esik és esett tegnap is, tegnapelőtt is, sőt

azelőtt is. Már nem unom egy kicsit se. Könyörgöm, ne gyere nekem a májusi eső

aranyat ér című okossággal, mikor pont kitörölhetem vele a következő szót. hátsóm

A fagyosszentekről meg szerintem már ne is beszéljünk. Ez a három idióta ác.

Ess, eső, ess

Erről meg Forrest Gump jut eszembe: "Egy szép napon eleredt az eső és nem állt el

négy hónapon keresztül. Elárasztott minket mindenféle eső, ami csak van.

Aprószemű, szurkálós eső, nagy, vastagon ömlő, oldalról zuhogó eső, és néha meg

úgy nézett ki, hogy alulról esik az eső fölfelé. Mi több, még éjjel is folyton szakadt."

Azért rohadtul remélem, hogy ez nem így lesz, mert lassan már növeszhetek

békalábat és hozzá kuruttyolhatok is.

Na ég veletek!

Mi van vele?

Most szerinted ehhez valami bejegyzést kéne gyártanom?

Gondold már végig, hogy ehhez nem lehet csak úgy ukmukfukk.

Logikus esetben írok egy posztot és adok neki címet. Igenám...csak mi van akkor

ha már fogyóban vannak az umra, iumra és riumra végződő kedvenc szavaim.

Na, erre varrjál gombot. 

Van olyanod?

Remek!

Van egy gombunk, de hol a kabát.

Hát erről beszélek.

Itt ez a remek kifejezés, de mit kezdjek vele. Herbárium, herbárium...ízlelgetem, de

nem finom. Jelentésével ugyan tisztában vagyok, de akkor is. És Te?

Nézz utána, ha nem megy, de kurva gyorsan. Nyomj egy guglit.

Inkább segítek... növénygyűjtemény!

Bár, ha nagyon akarom volt ilyenem.  Mikor biológia vagy talán környezet órára

kellett különféle leveleket préselni. Ráraktuk a Révai Nagylexikon mind a húsz

kötetét, aztán az meg kinyomta a szuszt belőlük. Utána szépen beragasztottam és

boldogan vittem az iskolába.

Kész! Ez a mai iromány.

Jaj...ne húzzad a szájadat.

Mit akarsz?

Tán keverjek egy koktélt? Hát ebből nem iszol.

Holnap talán megpróbálkozom a spermium megfelelő szövegkörnyezetbe történő

helyezésével vagy esetleg inkább érdekelne az apárium felszerelése?

Olyan kispálos a hangulatom máma.

Nem fogod elhinni... ma megint bedugta a fejét egy pasas az ajtón és a

kezitcsókolom, merre van a gyógyszertár kezdetű kérdését tette fel,

mire kibuggyant belőlem a röhögés, neki kiült az arcára a döbbenet,

na ez is beverte a fejét vagy mi van?

mondom ott jött el előtte és inkább egy jó szemüvegre lenne szüksége, mint

mondjuk gézre vagy sebhintőporra vagy rosseb tudja mit akart venni,

de közölte, hogy ő már megműtette a szemét.

Látom jól sikerült! gondoltam.

És azt el fogod hinni, hogy egy órára rá következett a hol lehet itt lemenni,

én meg már hídba, és olyan undokul néztem az illetőre, ahogy csak bírtam,

hol, hol...hát kint! mutattam arra kifelé.

És ma utoljára várom, ugye ki fogod találni...a béna családi fotókat akaró

archiváltatót és akkor esküszöm levetem magam az emeletről, de tényleg.

És ha azt hiszed, hogy ezt mind csak kitalálom, akkor nagyon nagyot tévedsz. 

Az imént megosztottam a sztorit a fogászaton dolgozó lánnyal, aki tovább űberelte,

mert hozzájuk rendszeresen pénzt szeretnének befizetni - a bank szemben van-,

valamint hajat vágatni -a fodrászat meg srévizavé-, hát látod  nagy az isten

állatkertje,  de addig is tűkön ülök és nem süni készülök a nagy kiugrásra.

Profilt kéne váltatunk.

Meg kellene szabadulni tőlük, de nem visz rá a lélek.

mitől, mitől...a pomogácsoktól mondjuk

de majd pont az orrodra kötöm

így ni...ugye fáj?

Régen annak idején én is írtam, melyet rajtam kívül

csak az Anyám olvasott, mert nem tudtam

olyan jól elrejteni ezek szerint, hogy ne találja meg

pedig azon lakat és lakat a szádra, de nem tudta tartani

és egyszer fontosnak tartotta megjegyezni, hogy:

addig meg biztos a frankót jegyzeteltem bele, hogy fel se tűnt neki

Hol voltál édes lányom? mire belefogtam a korábban külön neki kitalált sztoriba,

melyet azonnal félbeszakított és azt üvöltötte, hogy:

Miért hazudsz a képembe? így csúsztam ki a szerepből

mikor nem is ott voltál, ahol...hanem...ikszipszilonnal...zébe

döbbent arckifejezésem láttán, jé hát olvas a gondolataimban,

a naplómban inkább, a rohadt életbe és azt a hatalmas csalódást,

amit avval és akkor okozott, hogy én pedig szentül hittem, hogy ő nem tesz ilyet

meg velem, igazából oka sem volt rá, mert csak földrajzilag nem ott voltam, mint

ahol kellett volna és a lányságomat se tényleg akkor...

Nem mindegy neked! válaszoltam ordítva és aznap már nem beszéltünk többet.

Most meg itt nyomom, naplót vezetek, interneteset vagy test?

de nehogy azt hidd már, hogy napra, órára, percre  írogatom a történés tárgyát

ezt már mindenki levágta, az egy kezemen meg tudom számolni olvasó táborom

...mit tábor, ez csak egy kis örs lehet, de az is a hiányos fajta

meghalnál az unalomtól, szaftos részletekkel meg nem szolgálhatok

bár

Tavaly egyszer azt mondták, hogy szép vagy(ok)!

de állítólag

nem mondjuk nőknek, hogy...

Én meg a farkára, hogy de szép nagy!

ők azt, hogy...

a köszönöm helyett még sem válaszolhattam ezt látatlanban,

meg a neveltetésem is, ugyebárugye

mikor meg se győződhettem róla, de azért kíváncsi lettem volna rá

na ez volt az erősen pornográf tartalom,

mert ha az életben nem lesz több móka,

mindjárt megőrülök

Ma szerinted úgy nézek ki, mint egy információs pultnál ülő szolgálatos nő, mikor benyitnak az üzletbe különböző kérdésekkel a potenciális vevőnek látszó emberek:

Elnézést kérek, jó napot kívánok...nem tudja véletlenül, hol hívathatok elő filmet, meg tudná mondani, merre találom a gyógyszertárat, nem tetszik tudni -ez akkor kiborító, ha nálad idősebb a kérdező és ilyenkor még a hajam is az égnek, de tényleg- hogy jutok le a földszintre?

Persze majd száz forintért megmondom és közben nem úgy nézek, mint az utálatos kép, de nem is tudom az micsoda, hanem rém kedvesen útba igazítom, miközben egész nap egy vacak pertlin kívül nem adtam el semmit, de ez nem is az én problémám.

Nem a ruha teszi az embert.

hanem mi? 

meg különben is hová tesz a ruha

legfeljebb én teszem

mosógépbe

szárítóra

vállfára

vasalódeszkára

polcra

szekrénybe

meg

magamra...

szóval ő csak ne tegyen nekem semmit,

mert még hálásnak kéne lennem,

egy ruhának...érted?

Ma úgy öltöztem fel, mint tehénen a gatya. A gatya úgy áll rajtam, mint a tehén.

Tehát vagyok én és a gatyám. A tehén meg kinőtt engem.

Ilyenek ezek a tehenek.

Fehérek. Feketék. Tarkák. 

Miért kell nekem nap, mint nap bűnhődnöm a bűneimért.

Tegnap csak egy hajszálon múlt vagy inkább egy esemesen -hol előkerülő, hol nem barátnőm küldte-, hogy megint majdnem lemaradtam a hagyományos Óbuda napja rendezvény zenei programjának egyik gyöngyszeméről, azaz nagy kedvencem a Quimby koncertjéről.

milyen rajongó vagy, hogy még ezt sem tudod

Már kora este találkoztunk és a hangulatos Fő téren üldögélve a kezdésre várva bemelegítésképpen cseverésztünk egy jót.

Aztán elvegyültünk a már hatalmassá duzzadó tömegben. Szerencsére az időjárás is -lógott az eső lába rendesen ám, de visszahúzta- megkegyelmezett nekünk, mert megúsztunk a nagy zuhárét.

A körülöttem álló közönség érdekes egyveleget alkotott. Volt, aki úgy állt ott, mintha csak véletlenül csöppent volna bele, fogalma se volt, hogy került ide és miért, valamint azt sem tudta, hogy mit lát és mit hall.

Előttem egy hatvanas házaspár, mintha eltévedtek volna az időben és a zenei stílusban. A hölgy mozgása leginkább egy megfáradt népi táncoséra emlékeztetett. Az egyet jobbra, egyet balra lépést kombinálta a kacsatánccal. Szerintem azt hitte Karel Gotton van. Rémes volt.

Mellém egy vérbeli quimbis csaj keveredett, aki militaris kalapkájában leginkább egy dzsungel nyuszira emlékeztetett és végig nagyon jól tolta velem együtt.

Közben átadtam magam és meg a zenének és iszonyatosan jó volt.

Róluk:

"A Quimby hosszú évek óta újabb és újabb generációkat ejt rabul hiteles, egyszerre okos és szellemes, átgondolt és ösztönös, mély és a jóféle humort sem nélkülöző művészi teljesítményével. Lehet tinglitanglizva táncolni, úgy, hogy nem löttyen ki a sör sem, de lehet a rockosabb számaikra, egy igazán vadat ropni is. Ja és összebújva romantikázós számok is akadnak. Ők a  hazai zenei porond egyik legfontosabb zenekara, az egyik megkerülhetetlen koncertzenekar, a legnagyobb hazai fesztiválok állandó nagyszínpados fellépője, és az egyik olyan formáció melynek nagylemezeire, zenéire és – ami legalább ennyire fontos – szövegeire nem lehet nem odafigyelni.

 A Quimby zenekar jellemzője a tartós értékek hordozása, a sokrétűség és a professzionalizmus." /Culture Pub/

Azok a régi május elsejei felvonulások, ne tudd meg. Kislányként mindig nagyon vártam. Érdekes módon mindig jó idő volt, már reggel melegen sütött nap. kivéve mikor nem Rügyeztek a fák, csicseregtek a madarak és természetesen orgonaillat szállt. Menetre készen feszítettem a szépen vasalt blúzomban és a rakott szoknyámban. A korán kelés egy cseppet sem zavart, mert már rettenetes izgalomban voltam. A szüleim meg kötelezően örültek.

Időben kellett kiérni a gyülekezőhelyre, mert a Hősök tere környékét kilenc óra után már semmilyen járművel nem lehetett megközelíteni. Mindenütt hatalmas tömeg volt, mely leginkább egy felbolydult méhkasra emlékeztetett. Amerre a szem ellátott zászlókkal, lufikkal, transzparensekkel, papírvirággal, szalagokokkal felszerelkezett jókedvű emberek várakoztak. A hangszórókból különféle mozgalmi dalok szóltak. Akkora volt a hangzavar, hogy az ember majdnem megsüketült. 

Na és akkor végre megérkeztünk mondjuk Apám - most éppen azt az évet mesélem, mert előtte a III.sz. AFIT színeiben Anyám részéről vonultunk - vállalatához, ahol már lázasan folytak az előkészületek. Ezek után engem rendszerint magamra hagyott, mert fontos megbeszélnivalója akadt hol egyik, hol másik munkatársával. Én viszont nem olyan családból származtam, aki ezt nagyon zokon veszi és általában mindig feltaláltam magam. Ha esetleg mégis valami kérdeznivalóm támadt, azt egyetlen mondattal intézte el: Kérjél lufit, virslit, Bambit vagy bármiszart...Gabi bácsit ott fújja, nem látod? Magdi néni majd ad neked. Menj nyugodtan Lacikához, ő tudja!

Aztán egyszer csak megindultunk, mert természetesen már javában zajlott a menetelés, de mindenki szépen türelmesen várt a sorára és arra, hogy végre becsatlakozhasson a Dózsa György útra. Messziről lehetett hallanni az odaérkező csoport hangos üdvözlését:

Szeretettel köszöntjük a Vörös Október Ruhagyár dolgozóit...

mely még percekig így visszhangozott:

telteltel, jükjükjük, rösrösrös, berberber,gyárgyárgyár, zóitzóitzóit...

mire az aktuális felsorolt üzem, KTSZ hangos éljenzésben tört ki, lobogtatta azt, ami éppen a kezében volt és vidáman, lelkesen, egységesen, jóhangulatúan, családiasan masírozott a tribün felé, ahogy ezt mi is megtettük és többek között Kádár elvtársnak - ha nem pont interjút adott - lehetett integetni.

Utána még baráti társasággal Apámék összeültek valahol, vártuk, hogy oszoljon az áradat, beszélgetéssel múlatták az időt. Mi gyerekek ennek nem annyira örültünk, de ha egy darabig jól viselkedtünk, utána még a kis-Vidámparkba később már a nagyba is bementünk, ahol annyiszor ültem fel mindenre, ahányszor csak akartam.

Este a híradóból értesülhettünk a ünnepi eseményekről és újra átélhettük azokat a perceket, melynek délelőtt a tanúi lehettünk. Majd szájtátva vártuk a Felvonulók kérték című nagysikerű műsor remekebbnél remekebb számait, melyet még véletlenül sem ők állítottak össze. Apám a megmondhatója benne volt a TV-ben annak, hogyan rágták a szájába a mit is kell kérni egészen pontosan, amikor egyszer őt is mikrofonvégre kapták, de én ezt egészen addig nem hittem el. 

A rogyásik tömött húsáru pult előtt - olyan nincs, ami ne lenne- tétova óda ácsorgásomra lesz figyelmes kedvenc hentesem Gyula. 

-Kezitcsókolom, mit adhatok?- kérdésre ocsúdom.

-Jó napot kívánok, ha én azt tudnám! - felelem - Esetleg nem tudja merő véletlenségből, hogy mit enne a családom mondjuk vasárnap ebédre?

-Kérem, tessék...itt van ez a gyönyörű karaj, töltse meg kolbásszal, mellé párolt káposzta, tört burgonya dukál! -menti a menthetetlent.

-Nahát ez tényleg remek ötlet! - lelkendezem és közben bólogatok is. Igen, azt hiszem ez mennyei lesz.

-Akkor ki is csontozom, ebből csinál egy jó levest, felszúrom...lángolt kolbászt vegyen bele, de ne gyulait - mondja pont ő -, mert az kemény!

Miközben előkészíti nekem a kiválasztott húst, átlibbenek a felvágottas pulthoz és lángolt kolbászt kérek. Egy kábé olyan húsz centit  höö mutattam, mire a csemegés egy fél szál felét lóbálja.

-Nem túl rövid egy kicsit?- esem rodenbe- mert már fogalmam sincs milyen hosszú a karaj ott Gyuszi bánál - mire az eladó kézségesen elrohan méretet venni a húsról a kolbászhoz. Micsoda kiszolgálás, élvezem a törődést.

-Egy egészet vigyen inkább, mert ez nem elég! - érkezik vissza a válasszal.

Megköszönöm a fáradozását, futok a karajomért. Ott is hálálkodom egy sort. Továbbá kérek még vagy három kiló sertéscombot a pörkölthöz. Bográcsolni fogunk.

Legalább tíz fős társaság érkezik hozzánk a szombati évadnyitó kerti partira. Lesz össznépi főzés, közben sportolás (ping-pong, tollas, miegymás), evés-ivás, zene, móka, tánc és kacagás.

Elvégre...

Holnap május elseje, nyitnak a strandok is!

mert ez most pont így időszerű, mert eszembe jutottak a lépten-nyomon szálló orgonaillatról persze csak ott ahol a ballagással kapcsolatos különféle történeteim

mint például

amikor egy szép tavaszi este a liceumi négyesfogat nekilódult a Moszkva térről a Rózsadomb irányába a tuti lelőhelyek felé majd mi viszünk annyit díszítésképpen, hogy eltátja az osztály a száját...mit az osztály, az egész iskola, mert mi mindig valami roppant fontos ügyben jártunk el, de számításunkba hiba csúszott, orgona ugyan volt dögivel, de mind olyan magasan, melyet ember még létráról is elérni képtelen, bár ez bennünket egy csöppet sem zavart, mi remekül szórakoztattuk magunkat, már nem tudom, ki-kinek a nyakába akart ülni, hogy legalább egyetlen szál orgonát fel tudjunk majd mutatni, eme művelet közepette már folyt a könnyünk a röhögéstől, Dézsének meg más is, mert konkrétan bepisilt, aztán elszabadult a pokol, végigugatattuk az utcát, sőt az egész környéket, lámpák gyúltak, álmos fejek kukucskáltak az ablakokon, már csak az nem tudta, hogy mi járatban vagyunk, aki nem volt rá kíváncsi...

meg amikor

elballagtunk azon a szép estén, mert nem tévedés ám, hogy ez a különös esemény  ebben az iskolában a délutánból idehajlik, akkoriban ilyen sehol máshol nem létezett és szemet gyönyörködtető látványosság volt, a szomszédos házak lakói és az ott magasodó szálloda vendégei mind ezen legeltették a szemeiket, fáklyák világítottak mindenfelé, buzogánnyal ropták a táncot és előttünk volt a nagy betűs élet, hisz tudod...

azután meg

szerenádozni indultunk, az este folyamán sok helyre vitt az utunk, rengeteget énekeltünk, életem első pálinkáját az ofőnél ittam, majd akkorát hánytam a buszmegállóban, hogy csodájára jártak az emberek, éjszaka már a magyar tanárnő felé tartottunk, a bökkenő csak az volt, hogy a troli a Keletibe ment, mi meg nem annyira oda akartunk, mivel Zuglóban lakott, így kénytelenek voltunk eltéríteni a járművet és csodák csodájára a vezető vette az adást, valamint szedte szépen az áramszedőjét és a megadott irányba kanyarodott, mi üdvrivalgásban törtünk ki, így hányattatásunk szerencsés véget ért, mire az utolsó dal elhangzott a nap is felkelt, és a hajnali első járattal holtfáradtan érkeztem haza... 

Ma főztem reggel, hogy legyen délben ebéd - tojásos nokeldit fejes salátával- és főztem este -lecsót virslivel és kolbásszal-, hogy holnapra is legyen. 

és nem hazudtam

Már vagy fél órája kínlódom valami egetrengető bejegyzésen, de semmi értelmes nem jut az eszembe. Akkor minek és mit akarnék lejegyezni. Megjegyzem, magam sem tudom. Bár ezt is idejegyeztem. Odajegyzek. Vissza. Nem kérek retúrt. 

A top öt feljegyzés már csak kettő. Közjegyzett hitelesítést kérek. Általjegyzet ellenjegyzet. Statisztikám végigjegyzett. Különjegyzem.

Abba, agyon, alá, át, bele, benn, egybe, el, elő, előre, félbe, félre, felül, fenn, hátra, haza, helyre, hozzá, keresztül, ketté, ki, körül, közbe, közre, mellé, neki, össze, rá, rajta, széjjel, szembe, szerte, szét, tele, tova, tovább, tönkre, túl, újjá, újra, utána, végejegyzet.