Az mind semmi, hogy az átellenben lakó ma délelőtt legalább hatszor állt ki-be a garázsba és ment le-fel rövid idő leforgása alatt ahhoz képest, hogy a hátunk mögött lévő telken Babicsek Bernát éli mindennapjait.

Színművész a szomszédom.

A lovakat lelövik betörik, ugye?

Kirajzolódni látszik az élboly. Négyen haladnak fej fej mellett, igazi meglepetést okozhat a kettes számú versenyző, egy nyeretlen kétéves, de talán ha orrhosszal vezet, vajon elég lesz a győzelemhez, a nyolcas számú favorit kissé lemaradva követi, szorosan nyomukban a kilences rajtszámmal induló klasszis is beleszólhat a végső hajrába, de jaj... az esélyesnek látszó tizenegyes számú lovat a versenybíróság diszkvalifikálta. A mezőny elérkezik a vörösre festett oszlophoz, ami jelzi, hogy már csak kétszáz méter van hátra a célig, utána kezdődik a legnagyobb küzdelem a győzelemért.

Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz,

mint amit el tudsz fogadni. - mondta Coelho bácsi és milyen igaza volt.

Egyik öröm ért a másik után. Azt sem tudtam hová legyek. Na meg mitévő.

Fülig ért a szám egész nap. Olyan jókedvem kerekedett, hogy ihaj-csuhaj.

Annyit nevettem. Tisztára, mint aki megbolondult. Vagy megbokrosodott.

Oszt, ha már a lovaknál tartunk. Lesz itt befutó előbb vagy utóbb.

Fogadjunk, hogy a célegyenesben minden kiderül.

Van az az idegesítő érzés, ami mostanában kerülget.

Ő meg engem és ettől már csak a fejem nem ráng.

Tele a padlás az ígéretekkel.

Ez egy szép szó különben, ha megtartják.

Értetlenül állok, mint Karinthy hőse a feladat előtt, aki már a kérdést se igen.

Pont a nem létező púpom van avval tele, hogy ma megint ilyen moslék idő van.

Egy esős vasárnap délután...

Viszont nem gátol abban, hogy részt vegyek az esti nosztalgia partin.

Dacolva az időjárás viszontagságaival alig ruhába és szandál bújtam.

A biztonság kedvéért még egy rövid kis kabátot is magamra kanyarítottam.

Igaz, ez nem osztott-szorzott sokat.

Kérem szépen, nem fogok mondjuk előkotorászni bundát, sapkát, kesztyűt, sálat

- bár a hőmérő jelen állása szerint igazoltnak látszana -,

elvégre májust írunk és nem novembert.

Na, de mindegy!

A buli helyszínén már hangoltak a zenészek, gyülekeztek a táncolni vágyók.

Nagy többségben az idősebb korosztály képviseltette magát,

ez ötven és a halál na meg annak az órája közé tehető.

Susannával szinte zsenge korúaknak számítottunk.

Általában mindenki párban érkezik, de elvétve akadnak szólóban is.

Az urak az esetleg árválkodó hölgyeket, asszonyokat sorra felkérik.

Itt senki sem árul petrezselymet.

Az öltözékek megérnek egy doktori disszertációt. Vegyes, mint a színházi jelmeztár.

Azt hiszed, hogy hol vagy. Bizony ám!

Majd kezdetét vette az őrület.

Kitáncoltam magamból minden búmat, bámat.

Ne tudd meg, hogy ráztam a lábam.

Szólt a boogie és a rock and roll.

Aztán meg jött a let's twist, igen...volt cékla és a húzd egy fára fel!

Tekertünk-csavartunk, roptunk gőzerővel.

Micsoda buli volt. Őrület!

Na végre itt nyár és meleg az idő.

Ilyenkor annyi minden érdekes történik.

Csak kár, hogy nem velem.

Nem mondtam igazat, de valótlant sem állítottam.

Mostanában úgy csinálok, mintha csinálnék valamit.

Miközben azt csinálom, hogy annak tűnjék.

Mintha csinálnám.

Mindenütt jó, de legjobb ha nem vagyok otthon.

Amíg én dolgoztam, az Uram meg valahol tekergett, apró séfem olyan isteni

pörköltet főzött, amiről álmodni sem mertem. Mindenét beleadta!

Látszott, hogy szívvel-lélekkel készítette.

Az ízek remekül összeértek, a hús szétomlott szánkban, a szaftja maga volt a tökély.

Pompásan illett hozzá a gurulós tarhonya és a tejfölös, fokhagymás uborkasaláta.

Mind a harminc ujjunkat megnyaltuk utána.

Az első pohár hűs nedű hívogatóan gyöngyözött. Nem késlekedtem. Szinte egy hajtással magamba döntöttem volna a tartalmát, de a kocsmahatás elkerülése végett és úrinői mivoltom megőrzése érdekében három nyeletnyire variáltam, de azért záros határidőn belül ám.

A második pohár is jólesően pezsgett a számban. Hosszan ízlelgettem, de már csak kortyokban. Közben társasági életet éltem. Kedvesen mosolyogtam és füstöt eregettem hozzá mint a gyárkémény. Ez a két tevékenység úgy passzolt egymáshoz, mint kés a vajban.

A harmadik pohár elfogyasztása sem okozott gondot, de az édes buborékok kezdték éreztetni a hatásukat. Kedvem egyre derűsebb lett, könnyűnek és felszabadultnak éreztem magam. Érdekesen fokozta a hatást a zenei aláfestés, mely a magyar, balkáni és a világ különböző tájainak népzenéjéből, valamint a komoly és a rock zene ötvözetéből állt. Ugyan kellemes bódultság kerített hatalmába, a kelleténél talán többet is beszéltem, de még tisztán láttam és remekül uraltam a helyzetet. Egyensúlyban voltam.

Ekkor már úgy gondoltam letészem a lantot poharam. Nyugodjék.

Hisz művelt vagyok, nem alkoholista.

Úgy érzem magam otthon édes otthon, mint egy a lappföldi jéghotel lakója.

A benti hőmérséklet itt sem sokkal haladja meg a mínusz öt fokot.

A hatás szinte ugyanaz. A jégből és hóból készült díszletet rögtön hozzáképzelem.

A megfelelő felszerelésem - na jó, a rénszarvasbőr kivételével - is meg van hozzá.

Ráadásul nem kerül egy fillérbe se és kibaszott messze sem kell utazni érte.

Helyben van. Itthon még a jeges fogadtatás is garantált.

Nem is kell ennél több így május elején.

Minden héten van szerda. Mint például ma is.

Szokás szerint, szokásba jöttek ezek a szerdák.

A szokott helyen, a szokott időben, a szokott társasággal.

Nagyon odaszoktunk.

Mióta ugrásszerűen (én nagyképűen) megnövekedett az olvasótáborom,

azóta nagyon kell vigyáznom a számra, hogy mit is írok a hogy is hívják.

Odakünn az erdőn, annak is a lágy ölén, de nagy újság járja.

Jobban is érzem magam!

Szépen elkezdem illesztgetni minden egyes darabomat.

Úgy érzem estére az utolsó is a helyére kerül.

Már egy hete csak a Mamára gondolok, hogy egy sort se...

Nem tudom mi van velem. (Mi van velem)

Nem kívánkoznak ki a gondolataim, amiket falra hányhatnék.

Önmagam árnyéka vagyok.

Olyan szétszórt vagyok, mint az elhunyt hamvai

a Fiumei úti Sírkertben rendezett temetésen.

Ó, bazmeg!

Feltámadás.

Éppen időszerű.

Leginkább egy kilövésre kész robbanótöltetre emlékeztek.

Mások lelki nyugalmának megzavarás érdekében kerülendő

és/vagy csak erős idegzetűek vagyok ajánlott.

Pesztrálgatom a nyakamba varrt munkatársamat vagy mimet,

mert momentán ketten állunk meg hányadán az egyszemélyes állásomban.

Ez nem annyira jó nekem, mert a bérem és járulékaim súlyos elvonási tüneteket

produkálnak. A megszorítás egyszerű oka ugye egyrészt lehet a gazdasági válság,

másrészt a globális felmelegedés. Az a legjobb költségkímélő megoldás, ha az én

kontómra vesznek fel még egy embert oda, ahová már én is sokan vagyok.

Foglalkozzunk persze a feltörekvő ifjúsággal meg avval, hogy fel ne kopjon az éppen

pelyhedző álla, de könyörgöm miért az én lábamra akar ez állni, mikor van neki

sajátja és az édes jó anyjáról, apjáról már nem is beszélve.

Persze az állam én vagyok meg az önös érdekeim pont le vannak szarva.

Bár okos vagyok, no meg szép is, a kisujjamban van az, aminek lennie kell.

Ő is az, de másképp és nem annyira szép, kisujja is van éppen kettő és állítólag

beszél angolul, de én még nem hallottam.

Szorri, Áj dont szpík inglis vell!

Sőt sehogy sem, csak ha nagyon muszáj, de akkor még very a kis kezeimmel.

Szóval szépíthetem, de minek. Ennél van a kutya elásva!

de én nem akarom exhumálni

Közben magam ellen nevelem az utódom.

Tanulj, így biztosan a fejemre nősz szentem!

Reggel egy hókotrógéppel találkoztam.

Öcsém, ez tudhat valamit!

Éreztem, hogy hideg van, de vajon merre havazhat?