Nincs az a bejegyzés, amit most ide tudnék.

Ma végre megérkezett a fürdőszobába.

Csupáncsak két hónapja rendeltük.

Ezek szerint a jó munkához idő kell.

Olyan finom székelykáposztát rittyentettem sebtiben, hogy megszólal.

és ráadásul hét nyelven beszél

Nahát akkora marhaságot csináltam, hogy a föld nem hordott a hátán ilyet.

Hisz a lelkemre kötötték, sőt még le is írták feketén-fehéren pirosan

-hogy ne tegyek olyan, amit nem szabad- és még a kezembe is nyomták.

Hülyébb vagy, mint egy ötödikes!

Naivan azt gondoltam, hogy mit nekem ez a kis semmiség.

Majd pikk-pakk visszateszem oda, ahonnan kivettem.

Ez nem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola, de nem ám!

Aztán végre valahára három órás kínlódást követően a helyére került.

Mocskosul megszenvedtem vele. Közben ordítottam, toporzékoltam.

Jó, csak egy lájtos hisztit vágtam le. Éjfélre már ágyban is voltam.

Mi ebből a tanulság?

Az ég világon semmi!

Ne üsd bele az orrod mások dolgába.

Már kétségbejtően korán következik be.

Nyomasztóan hat rám.

 Reméltem, hogy minden csoda három napig nap.

Összezavarodott az időjárás, de rendesen.

Az idén nem mindegyik hónap volt hű magához.

na megszólalt a nagy népi megfigyelő és időjós

Konkrétan napok óta tavasz van, de én ezt egy cseppet sem bánom.

Szívem szerint kitépném a naptárból a két hátralévő embert

egy névnapot, egy szülinapot és a karácsonyt megtartanám

a szilveszter maradjon?

a januárt és a februárt se nagyon tartóztatnám

a márciuson még egy kicsit elgondolkodnék

mondjuk tőlem már most ugorhatnánk április hatodikára

de basszus még csak novembert írunk

nagyon szeretem a telet, a hideget és a havat is

Szent András havát

"Tél elejét szabja Szent Erzsébet napja"

Õszutó havával, novemberrel azért pontosítódnak a téljövendölések: Mindszentek napja (nov. 1.) ha szép, tiszta időjárású, azzal havas, hideg telet jósol, az esővel pedig enyhébbet. Az előrejelzésbe Márton napja (nov. 11.) is „beleszól”: ha borús, azzal szürkés telet mutat, ha napfényes, azzal zimankósat. S ha a körötte lévő napokon is napos az idő, ha „Márton nyara van”, akkor igen kemény hideg tél jön. Hacsak Erzsébet (nov. 19.) rá nem cáfol: ha ugyanis ezen a napon esik, akkor enyhe lesz a tél. S nem feledendő, ha „Erzsébet megrázza a pöndölyét”, azaz napján esik a hó, lészen hó karácsonykor is. Erre a jóslatra erősít vagy cáfol Katalin (nov. 25.), a mondás szerint „Katalin kopog, karácsony locsog”. András (nov. 30.) az időjóslást az egész következő évre adja: a napján leszelt, besózott, a 12 hóról elnevezett hagymakarikák kalendáriuma szerint azok a hónapok, amelyeken újév reggeléig elolvad a só, esősek lesznek majd. Egyes tájakon ez a hagymakalendárium Luca napján (dec. 13.) vagy a karácsonyi éjféli mise után készíttetik.

Mennyi okosság, hallod!

Amennyire utálom az esőt is, mégis rendelnék

tizenkilencedikére belőle, ha lehet

hátha megússzuk ezt a rohadt telet.

Na, add már Uram! 

"Az élet olyan, mint egy doboz bonbon.

Sosem tudhatod mit veszel ki belőle."

Forrest Gump

Én mindig valami ótvarosba nyúlok. 

Mindig sikerül hol a tetején, hol a mélyén ülnöm.

Így folytonos élménnyel szolgálok magamnak.

Felébresztettem az alvó oroszlánt és még bogarat is ültettem a fülébe.

Néha úgy elszüttyögöm a napot.

Azért nem halad az iromány.

Meg tudod a munka rovása.

Este is publikálatlan maradt.

Beállt a gép, mint a gerely és

más zavaró körülmény okán.

családom és egyéb állatfajták

Persze, hogy van két beagle kutyánk.

Majdnem kabáttalan az idő.

Indokolatlan a szőrmegallér viselete.

Halálba idegesítenek a folyosón kopogó cipősarkak.

pedig nincs mitől tartanom

Most közöljem vagy ne közöljem.

meri vagy nem meri

Mertem nagyot álmodni!

Bátor vagyok, mint az oroszlán.

közben félős nyuszi a kalapban

Karbantartási munkák miatt a hányinger kerülget.

tetejébe az aljában nem szokott a lift sem közlekedik

Egy erőszakszervezet vagyok.

Szervezetten erőszakos.

Csak így van a valaminek gyümölcse.

Megmondom én a frankót. A semmit leírni a művészet.

Mert semmi sem kopogtathat be semmivel.

Mert semmi sem írhat semmire.

Mert semmi esetre sem hívhat semmiért egészen.

Mert semmi mondható sincs semmi ágán.

Mert semmi vesztenivaló sincs semmiképp sem.

Ezért semminemű hátrány sem származik semmiből.

Ez nem semmi!

Nesze semmi, fogd meg jól.

Semmiség!

Úgy elegem van, hogy még.

Anyáddal üvöltözzél.

Mintha még nem lett volna elegem az egész napos suvickból

valamint a hosszadalmas konyhai teendők egyvelegéből

szusszanásnyi időt sem engedélyeztem magamnak és

nekiálltam egy klasszikus francia édesség elkészítésének is.

Almás clafoutis (ejtsd: klafuti)

eredetileg szilvás vagy cseresznyés

de sem az előbbi, sem az utóbbi nem volt 

Hozzávalók:

6 db közepes alma*4 tojás*10 dkg liszt+a sütőtálhoz*10 dkg cukor

2,5 dl tej*5 dkg vaj+a sütőtálhoz*1 vanília rúd kikapart pépje* só

A tojások sárgáját habosra kevertem a vajjal, a cukorral, 

hozzáadtam a vaníliát, a lisztet, a tejet meg egy csipet sót,

A tojásfehérjét nem túl kemény habbá vertem és beledolgoztam.

Kivajaztam egy tortaformát vagy egy tűzálló szögletes tálat,

megszórtam liszttel és beleöntöttem a tésztát.

A tetején elrendeztem a meghámozott és felkarikázott almákat

persze hogy előtte kiszedtem a magházat

és a 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig sütöttem. 

Onnan kivéve megszórtam porcukorral és frissen tálaltam.

Mennyei!

Van neki, na mije van neki. Nem, nem! Nem szöszi haj a fején.

Sokkal érdekesebb és izgalmasabb dologgal leptem magam.

semhogy csokoládé barnából hirtelen szőkévé változzak

Aprócska, finom, diszkrét. Olyan, mint egy gyémánt.

Nagyon jól áll, nagyon tetszik és nem fülbevaló.

Mielőtt még nagyon és egyéb tájékra kalandoznál....

  "Lássa,

  Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
  Mondhatta volna szebben, kis lovag,
  Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
  Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
  Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”
  Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
  Igyék vederből, abba belefér!”
  Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
  Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”
  Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
  Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
  Papírvágó kést, ollót is talán?”
  Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
  A madaraknak! Póznát tart nekik,
  Hol magukat jól kipihenhetik!”
  Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
  S a füst orrán át gomolyogva jön,
  Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”
  Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
  Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”
  Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre
  Színét a napfény durván szívja ki
  Egy kis napernyőt venne tán neki!”
  Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
  Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
  A Hippokampelefantokamelosz,
  Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz
  Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”
  Gavallér módon: „A manóba, mondd,
  Ez a fogas jött most divatba? Ej,
  Kalap számára pompás kicsi hely!”
  Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
  Egy teljes náthát csak a bősz, komor
  Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”
  Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”
  Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
  Micsoda cégér egy illatszerésznek!”
  Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”
  Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
  Mikortájt nézik ezt a műemléket?”
  Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
  Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”
  Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
  Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
  Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”
  Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
  Lovas-roham ilyet készen talál!”
  Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
  Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”
  Végül, torzítva Pyramus kriáját:
  „Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
  E szörnyeteg!... Pirul az áruló!”
  Így ömlött volna szájából a szó,
  Ha volna önben szellem és tudás.
  De szellemet, boldogtalan dudás,
  Ön sose látott s tán azt tudja csak,
  Hogy hülye fráter is lehet lovag!
  De hogyha önben annyi lelemény
  Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
  Mindazt, amit most összehordtam én
  E díszes, úri hallgatók körében:
  A kezdő mondat első negyedét
  Éles kardommal vágtam volna szét!
  Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
  De hogy más mondja, azt nem tűröm el!"

Ugye így mindjárt más. Nem kell megijedni.

Ékszer a lelkem. Csak Te ragyogsz még gyönyörű kincsem. 

"A Columbus hajó a pesti Duna-part legszebb részén a Vigadó téren, a Lánchíd és az Erzsébet híd között horgonyoz, egyedülálló panorámájával különleges élményt nyújtva a romantikára, kulináris élvezetekre és zenei élményekre vágyó kedves vendégeinknek."

Szóval, ezen a helyszínen robogott tovább az Ős-Mini a Gőzhajóval.

És mi megint nem bírtunk magunkkal és nem is hagytuk ki ezt a páratlan élményt.

A fedélzetre lépve azonnal magával ragadott minket az egyedi hangulat.

Az üvegfalú, full panorámás teremből pedig lenyűgöző látvány tárult elénk.

A felejthetetlen koncertek helyszínei a Tabán, az Ifipark és a Bem rakpart

a túlparton pompás fényárnyban úsztak. 

Az asztalok már tömve voltak a vendégekkel, akik kedélyesen vacsoráztak. 

Mi a székeken fogaltunk helyet és nem nagyon tudtuk elképzelni, hogy ezt miként

fogjuk ülve kibirni. Nemsokára ismét kezdetét vette ez a fantasztikus időutazás.

Felhangzott az első dal a Kell a barátság, majd sorra játszották a kedvelt nótákat.

Többek között megszólalt a Körbe-körbe, a Fekete gép, a Gőzhajó és a Játékrock.

A Kereszteslovag című számuk egy internetes szavazáson

-több, mint tízezer vokssal -

a világ legjobb ezer dala közé került, ahol a negyedik helyezést érte el. 

Mindössze Eric Clapton, a Jethro Tull és a Them előzte meg.

Ez azért nem semmi!

Lojzi remekül tépte a húrokat, Szivacs irdatlan gyűrte a bőröket,

Karcsi zúzta a zongorát, Ádám úgy fuvolázott és úgy énekelt, ahogy senki más.

Végül eljátszották az utolsó dalukat is, melyet már állva tapsoltunk és énekeltünk

végig. Majd a közönség egy emberként követelte a ráadást és ismét megszólalt a 

Vissza a városba, mert ott meleg van, nyugalom és fény.

Megint óriási bulit toltak!

Engetessék meg nekem, hogy átessek a ló túlsó oldalára.

Még megütteted magad. Inkább főbe lövettetem.

Nem oda, Buda! Gyomoridegem van.

Egy Unicum?

Történt. Magától is. Tettem is érte. 

Nem vagyok rá büszke.

Pedig le merem tenni.  Ma valami jó fog történni.

Mondd, hogy én mondtam. Süt a nap, nyolc fok van.

ez elég indok, nem?

Kábé pont ugyanazt tudnám leírni, mint tegnap.

Meg azt, hogy úgy hullik a hajam, mint a záporeső.

Meg, hogy a feledés homályába merültem, mint a hétfői adásszünet.

Meg, hogy tegnap mindvégig két kesztyű volt rajtad  volt nálam szájfény.

Meg Ryan.

"Néha nincsenek szavak, vagy okos idézetek arra,

hogy az ember pontosan leírja, mi történt aznap.

Van úgy, hogy egy nap egyszerűen csak véget ér."

Gyilkos elmék

Mennyire találó és milyen kár, hogy ez nem nekem jutott az eszembe.

Na, azt se tudtam ma mihez fogjak. Előbb a fejemhez, utána a napi teendőkhöz.

Közben Shiva istennő bőrébe bújtam. Az összes karja is kevés volt hozzá.

Miközben az egyikkel porszívóztam, a másikkal bepakoltam a mosógépbe,

a harmadikkal letörölgettem, a negyedikkel zöldséget tisztítottam, az ötödikkel

burgonyát hámoztam, a hatodikkal kiraktam a panír pályát, a hetedikkel

felmostam a nyolcadikkal kavargattam a levest, a kilencedikkel kiteregettem,

a tizedikkel  rántást készítettem, a tizenegyedikkel belehempergettem a lisztbe,

a tojásba és a zsemlemorzsába, a tizenkettedikkel grízgaluskát szaggattam,

a tizenharmadikkal pürésítettem, a tizennegyedikkel kisütöttem, a tizenötödikkel

megterítettem,  tizenhatodikkal felszolgáltam és ez az iciri-piciri kis család

mind megette.

Már a Magyar Dal Napján felröppent a hír:

"Ősszeáll az ős-Mini!

A legendás Vissza a városba LP legénysége néhány koncert erejéig újra színpadra áll. Az apropó: Szivacs hazalátogat néhány hétre Las Vegasból. A híres dalok - mint a Körbe-körbe, a Vissza a városba, a Fekete gép... - újra eredeti köntösben szólalnak meg.

A felállás az 1976-79-es, talán legsikeresebb Mini-korszakot idézi. Néhány órára visszatér a teltházas ifiparki-, tabáni- és bemrockparti hangulat!

Németh Lojzi, Németh Karcsi, Balog Szivacs Jenő és Török Ádám a XXI. századba varázsolja a legendás 70-es évek rockhangulatát!

Október 21. (csütörtök) 21 óra Gödör Klub"

Kiderült, hogy nem kacsa. Nem volt kérdés, hogy ott a helyünk.

Susannával persze!

Így hát fejest ugrottunk a Gödörbe. Jó kis bulihely.

Török Ádám javaslatára - aki készségesen válaszolt a Fércbuk chaten feltett

kérdésemre a jegyvásárlással kapcsolatban, mert ugye mi jóbarátok vagyunk,

hogy igen a helyszínen is  lesz még bőven, de azért nem árt jó korán jönni,

sőt lájkolta különféle megosztásaimat is, sőt még a hozzászólásaimhoz is

hozzászólt, én meg már azt hittem mi történt, gondoltam majd tárt karokkal

vár a bejáratnál, hogy nahát lányok örülök, hogy eljöttetek! - nem sokkal

hét óra után megérkeztünk, ehhez képest csak nyolckor nyitott a pénztár.

Viszont javában zajlott a beálllás. Ez rendesen megadta a kezdő lökést az est

további részéhez és alig tudtuk kivárni a kezdést. Hamarosan ez is bekövetkezett.

Megszólalt a fuvolavirtuóz, pörgött a dob, sírt a gitár, zengett a zongora.

Majd szépen sorban felhangzott az összes kedvelt nóta. Fergetes szólók, remek

összjátékok váltották egymást.  Istenien a szólt a Játékrock 2, de élmény volt

minden dalunkat újra hallani. Megint egy kihagyhatatlan este részesei lehettünk.

Fenomenális volt, köszönjük!

Jé most látom csak, hogy nem publikáltam a tegnapi bejegyzésemet.

Egész nap végig abban a hitben voltam és nyugodtan ültem a babérjaimon.

Én kérek elnézést.

Tíz centis tűsarkakon billegek.

Tiszta egészséges, mert magaslati levegőt szívok.

Szívok, mert ebben a rohadt csizmában nem lehet menni.

Ezért nem is nagyon teszek egyszerre öt lépésnél többet.

a Kéktúrán megkövetelt másfélmillió megtételéhez nem javasolt

Főképp állni tudok, ha megtaláltam az egyensúlyomat.

Ülni keresztbe tett lábakkal, úri kisasszonyhoz méltóan. Egyenes derékkal.

Viszont rohadtul jól nézek ki benne.  Olyan Micsoda nősen.

De nem is Te vagy a Dzsúliarábörtc!

Így hát leszállok a magas lóról és hagyom a kísérletézést másra.

engem vigyen föl a padlásra