Valóban nem a szemed káprázik.

Csak ráültem erre az izére és lett kép meg hang, van összefüggés?

Van, de én a klaviatúrára feküdtem rá és lett iromány meg olvasnivaló.

nem a távirányítóra, mint Terka néni

Visszafelé posztok.

Riposztok.

Remélem bocsánatos.

Ha az óhaj ló volna, minden koldus lovagolna.

Koldulok magam is.

Szavakat, amik sorba téve értelmes mondatokká növik ki magukat.

Gondolatokat, amik hatalmas ötletekké alakulnak.

Érzéseket, amik mindent elsöprőek.

Ígéreteket, amik megvalósulnak.

Kinyilik a ládám, üres.

közben a nem létező bicska a zsebemben

Hol a nap indító-vidító levelem?

veszettül keresem

Addig meg járkálok, mint egy ketrecbe zárt oroszlán.

ami nem veszélyes

Esténként, ahogy hazafelé tartok szembetűnik egy palota.

Csupa üveg. Díszkivilágított. Belül is fényárban úszik.

Vonz a látvány. Betekintést nyerhetek, ha akarok.

De nincs mit nézni benne. Csak a berendezés árválkodik.

Sehol egy teremtett lélek. Aha, ez egy kísértetkastély.

Kihalt a nappali, a konyha, a lépcsőfeljáró, a szoba.

Bújkálnak. Nem teszik magukat közszemlére.

Pedig kíváncsi lettem volna, hogy élnek az ilyenek.

Nagysasszony a pamlagon pihen, de nem tudni mitől fáradt.

A ház ura a karosszékben olvas, miközben szivarozik. Méregdrágát.

A yorkshire terrier és a bison havanese a szófán hever.

Két fürtös hajú gyermek elmerülten játszik a meg sem jelent Fable III-mal.

A komornyik éppen a vacsorához terít.

Ma végre felrakták a függönyöket.

surranó kis árnyak

Írásképtelen vagyok. 

vagy nem történik semmi

vagy a képzeletem sem a régi

Hogy mi voltunk a négyes meg a hatos villamos,

ahogy által mentünk Mónival a Margit hídon pótlásképpen.

miközben hej Dunáról fújt a szél

Remekül indult a tegnap este...

Susannám születésnapi partijára voltam hivatalos egy tucatnyi ember kíséretében,

melyet a Trófea Grill étterembe egy vacsorával ünnepeltünk meg.

Ez az a hely, ahol annyit ehetsz-ihatsz amennyi belédfér. 

Szóval ezt pont az ilyen egyszálbelűeknek találták ki, mint én.

Gondoltam, hogy ha az evés nem annyira megy majd, akkor teleihatom magam,

pezsgővel mondjuk. Sajnos a felszolgált nedű nem váltotta be a hozzáfűzött

reményeket. Magyarul ritka szar volt. Mit hittél Don Perignon-t bontanak?

Ezért inkább megrohamoztam a svédasztalt, mert kopogott a szemem az éhségtől.

Előételként mozarellát paradicsommal, camambert sajtos-diós jércefalatokat,

fügével töltött gesztenyés pulykát, friss salátát fogyasztottam.

Már konkrétan evvel jóllaktam, de azért még rendkívül izgatott a további étkek sora.

Főételként belekóstoltam a burgundi marhaszeletbe, a sült kacsacombba, mellé

burgonyafánkot, párolt káposztát és áfonyamártást körítettem.  

Látványkonyha kínálata is igen csábítóan hívogatott, ezért azt sem hagyhattam

figyelmen kívül. Még pár szelet pangasius halfilét is grilleztettem, hozzá helyes kis

petrezselymes burgonya, tzatziki saláta dukált. 

Na ekkor már nem sok hiányzott ahhoz, hogy szétrepedjek.

Már csak egyedül az édesség marad ki a repertoárból, ezért körülnéztem ott is.

Desszertes tányérkámom felsorokoztattam az Esterházy tortát, a trüffel tekercset,

a csokoládéba márott gesztenyés golyót, beljesében a rumba áztatott meggyel,

a somlói galuskát, majd még egy kis gyümölcssalátát is pakoltam.

Mindenki a csodámra járt. Meg egy rugóra az agyunk.

Hősiesen küzdöttem a finom nyalankságokkal, sorra tűntettem el őket.

Majd kikanalaztam a gyümölcsöket a kehelyből és végezetül még gondosan

letuszkoltam egy szép nagy gömbölyű szőlőszemet, mellyel végleg sikerült

zsákutcává varázsolni a gyomromhoz vezető utat. Na ekkor fejeztem be!

Annyit ettem három óra alatt, mint máskor három nap alatt.

Mindenesetre remek teljesítményt nyújtottam. Saját Guiness rekord!

Azóta úgy érzem magam, mint feltámadott a tenger. 

Rá sem tudok nézni a kajára, nemhogy egy falat is lemenjen a torkomon.

...és egy nagy zabálásba torkollott.

Szerintem ez volt az utolsó vacsorám!

Menetrend szerint érkezik a gyorsvonat, melyre heti rendszerességgel felszállok.

Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe mondd csak, melyik ajtón menjek be!

Milyen jó, hogy meghallgatásra talált.

Köszönöm, Tündérbogyó!

A mai napom ezennel benyújtom a petíciómat Tündérbogyó felé és kérem a

mindennapi betevőm írásának azonnali  folytatását, mert nekem Ő a falat

kenyerem, mert nélküle nem élet az élet, mert különben is, mert egyébként is.

Imádom.

Elvonási tünetegyüttes jelentkezett rajtam, hogy alig tudok magamon uralkodni.

Majd húzgáljuk a mézesmadzagot, mi? Majd fogjuk magunkat és nem írunk.

Az ember rákap erre Jellemkomikára és ez a hála. A lelkes olvasónak járó.

Na Édesjányom,  kapdd össze magad!

Keltsd életre légyszíves a blogot, mert megrázod a pofonfát. 

Tehát, nem csak mert kuss és ne papírra vessed a gondolataidat,

mert én most akarom olvasni őket és nem a távoli jövőben.

Punktum!

Vétek bent lenni idő van. Aranylóan szikrázó napsütés.

Órákig tartó fényfürdőzés. Kellemesen cirogató melegség.

Megannyi felfedezni való gyönyörűség. 

Kéz a kézben andalgás, beszélgetés, nevetés,

összebújás, pap ül a padon üldögélés, csókolózás.

De szeretnék én is hej...

Megvesztél?

Hisz, látod.

Ha délutánom másképp alakult volna, az én posztom is tovább tartott volna.

mellesleg az egekbe szökhetett volna az olvasottságom

Akkora káosz van a fejemben, hogy a GPS sem találja a kivezető utat. 

"Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy,

csak azt a helyet nem találom, ahol vagy.

Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok.

De hol vagyok én?

Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd.

Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?"

A.A.Milne: Micimackó

Ma egész nap ezeket a munkálatokat végeztem a nyilvántartásban.

Nyilván tartásom van!

Ahhoz, hogy ide valami értelmes szülessen, ezt kellene venni magamon.

Ó, Artemovszk!

"Az A38 Hajó nem csupán egy helyszín, a hajó metafora is: a kíváncsiság, nyitottság,szabadság jelképe. Szinte puszta létével, a Petőfi híd lábánál bizonyítja és testesíti meg mindazt, ami Budapestben jó: összeköti a Dunát, ezt a nagyszerű folyót a metropolisszal, egy városrész közepén, ami az utóbbi időben nagyszerű fejlődésen ment keresztül. Az A38 Hajó élményt kíván adni, legyen az zenei, színházi, gasztronómiai, irodalmi, képzőművészeti - intellektuális vagy érzéki."

Na, ide jöttünk! Tényleg impozáns látványt nyújtott. Remek hangulatú hely.

Van minden, mi szem-szájnak ingere. Teljesen lenyűgözött.

Igaz, legfőképpen a zenei élményt vártam, de nagyon.

Ó, Quimby!

Komolyan receptre kellene felírni Őket. Fáj valamije?

Menjen Quimby koncertre! Elszállt minden bajom, minden bánatom.

Ismét elvarázsoltak, megint remek bulit toltak.

Új dalokat is előadtak a novemberben megjelenő lemezről.

Első hallásra nem mindegyik - kivéve a Jekyll és Hyde - nyerte el a tetszésem,

de mint Ők maguk is többször mondották volt:

"Ízlelgessétek és harminchatodszorra már szeretni fogjátok!"

A szövegek továbbra is kurva jók, csak még nem értek össze a zenével a fülemnek.

Kicsit azért visszafogottabban ugráltam, mert még reggel simán leszázalékoltnak

tűntem volna. Susanna sem volt százas. Szegény úgy köhögött, hogy csak na!

Szóval megint nem csalódtunk, de nem is nagyon szoktunk.

Sem egymásban, sem az általunk látogatott programok tekintetében. 

Jó volt! 

de

milyen jó, röpült a hajó.

Ó baszod, csak nem múlik. Most múlik pontosan!

Cruciatus! - kiálthatta valaki, miközben a pálcájával hadonászott felém.

El vagyok átkozva, mint  Alice Longbottom, de vajon ki gyűlöl ennyire szívből.

Ezért ma minden körülmények között az Operában voltunk felkerestem a 

háziorvosomat és mégiscsak kikértem a véleményét.  A doktornő olyan, mint az

úttörő, ahol tud segít. Erre nagy szükség is volt, mert ilyen fancsali ábrázattal már a

munkavégzés is kínos volt. Nem beszélve arról, hogy az esti jelenésre is feltétlenül

formába kellett hozni magam. Ugyanis nélkülem nem kezdődhet el a Quimby.

Na megyek, mert hamarosan hajóra szállok.

Vitorlát szélbe!

Mint derült égből a villám késem, ollóm értek a különféle csapások.

Négyszáz.

Ég a monitortól mindkét szemem sarka,

hibbant emberfajok egerésznek rajta.

Meg különben is.

Hasznavehetetlen vagyok.

Kínlódom, tehát vagyok.

Ott, ahol a kurta farkú malac túr. 

Örömmel jelentem, hogy a részvéttáviratok küldésével még ráértek.

Úgy néz ki megmaradok, de azért még hagyok némi kívánnivalót.

Testtartásom időnként kérdőjelet formál, de néha felkiáltót.

Elég egy rosszul megtervezett mozdulat, ezért óvakodom a törpétől

minden heves megnyilvánulástól. Különben is, meg ezen és magamon kívül.

Van én nekem elég majom!

Már egy marék gyógyszer tömtem magamba.

Jaj nyugalom, nem öngyilkossági szándék vezérelt.

akkor inkább majd felmászom a turulra, a f.szt!

A kockázatokról és mellékhatásokról már ne is

és a háziorvos véleményét se kérem ki. 

Fáj minden mozdulat. Persze, tudjuk!

Na avval is bekentem. Jó sokat használt.

Se ülni, se állni, se feküdni nem tudok.

Menni is alig. Jönni meg pláne. De hova is?

Ma derékba tört a karrierem az életem.

Lefelé tartó lábaim csoszogásban végződnek.

A lassított felvétel hozzám képest pörgös képsor.

Hajolgatásról, mert ki előtt is kellene?

emelgetésről  kalapom-pom-pom szó se essék.

Csak vagyogatok tessék-lássék.

Néha 90 fokos szöget zárok be magammal.

aztán 180 fokos fordulatot veszek

Felfelé már egész jól festek. Ura vagyok a helyzetnek. Törzsfőnök. 

Például a karomat remekül tudom mozgatni. 

Néha intek is, pedig senki nem ment sehová.

Fejemmel bólintgatok, mint az eperfa lombja.

A szemgolyóm mozgása némi életjelre utal

és az időközönkénti pislogás válaszul szolgál.

Beszélni sincs energiám. Szám csak ételt, italt vételez.

Az arcomon kínzó fájdalom ül. Állj fel, kérlek!

Mosolytalan vagyok. Kedveszegett. Hullahopp!

És mi van holnap? Hétfő.

Akkor lesz a holnap tegnapja.

Remélem megérem.

Ebből is kétféle van: az enyém és a helytelen!

Tehát senki ne akarja nekem azt megmagyarázni

amiről úgy gondolom, hogy pontosan helyénvaló

mert a spontán történés sokkalta izgalmasabb

mint a percről percre megtervezett forgatókönyv

főleg ha a helyszíni adottságok is kedvezőek.

mondjuk a természet lágy öle?

Akár!

Nyolc óra munka sem volt elegendő

valami épkézláb bejegyzés megszüléséhez

a      vajúdás      még      most     is    tart

az eseménytelenség ugyanis nem közölhető

túl azon a megnyugtató érzésen, hogy mégis

bár nem volt kézzelfogható, de legalább hallható

ezért most következzék a jól megérdemelt

Nyolc óra pihenés

már csak azt nem tudom hol maradt a

Nyolc óra szórakozás

Ugye, hogy nem kell ezt a falra festeni.

na meg inni előre majd a hátára málnaszörpöt a medve bőrére

Tehát ne szóljál be!