egy eszement tervbe kezdtem, mely lehetetlent jelentett.

este bejegyeztem, de nem mentette ezen ketrecbe, persze bele tettem.

erre fel egy elveszett eredetet sem leltem.

lelkem egyre betegebb lett, elkeseredtem.

emellett kedve szegett lettem, ez nem tetszett nekem.

egy kerevetre heveredve, elszenderedtem.
egyszer felrezzentem, fejem hemzsegett, nem leltem helyem.
eme verset szerkesztettem, mely megelevenedett.

Ez remek lett.

fejet fel

-Mit főzzek?

-Mindegy.

-Akkor ma mindegy lesz.

Sosem szerettem a fogalmazást. Megkínlódtam vele az iskolában is. Egyetlen ötös dolgozatomat a gimnáziumban érdemeltem ki. Nagy sikert arattam vele Vrabély tanárnőnél. Bár csak képletesen, miután kétségbe vonta, hogy az én alkotásom. Az ügyeletes strébereken kívül nem tartott sokra, de ezt nem is nagyon bizonygattam neki. Kénytelen volt elismerni, hogy tényleg remek lett, de nem hagyta szó nélkül. Az egész osztály előtt gúnyos mosollyal a szája szegletében unos-untalan azt kérdezte: Hogy csináltad, hogy csináltad? Így, pontosan kétszer egymás után.  Biztosan előre megírtad! -fuvolázta. Porig alázott tinédzser lévén, sértettségemben én sem hagytam válasz nélkül. Akkoriban mindig kiálltam a magam igazáért. Emlékeztettem rá, hogy egy: a téma csak az órán került ismertetésre, kettő: csipkebogyó vessző, három: kikérem magamnak, négy: higgye el, én írtam és kész. (mert ilyet is tudok) Ezek után lángvörös arccal felszólított, hogy: Azonnal mondd fel. Kérésének eleget tettem és diadalmas ültem vissza a helyemre. Mai szóhasználattal élve erre már ő sem tudott mit lépni. Addig sem tartoztam a kedvencei közé, de ezek után gondolhatod mennyire nem. Én sem rajongtam érte, de azért az irodalom szeretete - igaz nem neki köszönhetően- máig megmaradt. Ez mennyire nyálasan hangzik, nem?

 Na, hogy lyukadjak már ki valahová. Mit is akarok, meg a hogy is hívják.  Fél évvel ezelőtt magam sem gondoltam volna, hogy manapság itt publikálgatok. Mit publikálok, posztolok! Érted?  Hát Tündérbogyó ez tényleg olyan hülye szó, mint egy rágcsálófaj. Kellett hozzá egy kis löket, bár elsőre ez sem használt. Azért, mert egy valaki szereti az írásaimat, nem feltétlenül törvényszerű, hogy az egész világháló kíváncsi rá. A blogokat böngészve azt éreztem, hogy ehhez én nagyon kevés vagyok. Most se érzem magam sokkal többnek, sőt semmilyennek se, de jó érzés a saját irományaimat viszontlátni.

Azt már most lemerem szögezni, hogy rajtam kívül nem olvassa senki. Na jó talán, még a Feri meg a Bíró Imre. Tehát ez a két-három ember, aki tudja illetve az, akinek még el mertem árulni. Most akkor már hányan is vannak? Mindegy nem is ez a lényeg. Másban sem volt szerencsém, ebben sem lesz.

Na, brumm!

Hangulatom is olyan ma, mint az időjárás. Szottyadtan szürkés. Megannyi színe van a szürkének, megannyi szürkével írok magam is. Nem tudatosan, hanem csak véletlenszerűen. Elnéztem a visszapörgetett posztjaim. Van benne mindenféle szürke: sötét, világos, acél, veréb, ezüst, szürkén a szürke. Színdiszharmónia.  Állítólag a szürke szín, azonos színerősség mellett mindennel harmonikus. Filharmonikus. Ezek szerint az alábbi konbinációk alkalmazásával rendkívüli hatást lehet elérni. Nézzük csak:

 Szürke-piros-narancs

Szürke-cseresznyevörös

Szürke-világoszöld

Sötésszürke-sárga

Leginkább ez az üditő narancs mutat jól. Szeretem a vadító pirosat is, de nem pásszol a Szilvuplé, möngyővel. A sötétvörös (mert cseresznye nem volt) sem váltja be a hozzá fűzött reményeimet. A világos zöld egészen jól fest, de valahogy mégis harsány.  A  sárga meg nem látszik, bármilyen szépen villódzik is. Fehérrel is írhatnénk, mert az is remek, de a háttérszín nem elegendő hozzá.

Majd megálmodom.

-Margit, mit futkározol mögöttem?

-Na, de Pityu hátadon a hideg.

-Ne legyél már hátsó szándék!

-Vegyen inget magára.

-Mondom, te olyan vagy, mint a nem akarás!

-Én csak fújom a nótádat, Pityu!

-Látod, hogy nem egy szekéren ülünk.

-Akkor ennek véget vetek.

-Margit, te mindig a könnyebbet fogod.

A valósággal való bárminemű egyezés a véletlen műve.

Komp akartam lenni, de komplett(em)!

Meteorológiai előrejelzés: előbb-utóbb tavasz lesz.

Nem bírok magammal,
napok óta valami megmagyarázhatatlan
érzés kerít hatalmába,

nem enged,

körbeszőtt,

zsákmányként vergődök,
próbáltam nem gondolni rá
kiirtani
húztam, mint egy gyomot,
minden idegszálammal
megfeszülten koncentrálva
turkálni
az emlékkép halmazban,
eltéptem azokat
kivágtam az oda nem illőket
felkavaró, zavaró
de minduntalan
megint eggyé álltak össze
pergett a film újra

nem akarom látni

nem akarom hallani

meg akarok szabadulni tőle

fogva tart

a hálójában

vergődök

Minden nap,

mindig ugyanott,

mindig ugyanabban az időben,

mindig ugyanannál kereszteződésnél

a zöld jelzésnél áll  és amint pirosra vált, elindul

a

s

o

r

Ma elkövettem valamit, amit nem kellett volna. Tudomására hoztam valakinek valamit, amiről már nélkülem is volt tudomása. Tehát ehhez semmilyen általam közvetített információra nem volt szüksége. Akkor ezek szerint nem is hibáztam. Csak burkoltan. Képbe akartam kerülni. Tehát megírtam és vártam a választ. Reméltem. Titkon. Mindig gondot okozok. Magamnak is.

Feladat:

- egész álló nap bizonyos időközönként nyitogatni a leveles ládát (nem Miska bácsiét), ami vagy üres marad, mint ahogy mostanában mindig, tehát nem lesz benne, hogy nahát Te is láttad, nem iszunk egy kávét? vagy nem marad az - mert, ugye valamit illik rá-, de abban nem elképzelésemnek megfelelő válasz lesz.

Végkifejlet:

Na nem is az volt, de azért feltett benne egy kérdés. Nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek. Válaszoltam és az utóbbitól folyt a könnyem.

Egy provokátor vagyok.

PS: Ezt a posztot szőrén-szálán eltűntettem  és természetesen nem mentettem el sehova. Szerinted mennyire vagyok ideges? Üvölteni tudnék. Próbáltam helyreállítani, de hiába kutatok az emlékeztemben nem sikerül minden egyes darabkáját pontosan az eredeti állapotra. Én kérek elnézést.

Ha valaki esetleg rendelkezik  az original verzióval, mit tudom én, letöltötte, lemásolta, átmentette,  kinyomtatta vagy csak úgy a birtokában van,  szépen kérem küldje el nekem. (2010.02.23.)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy…

vagy tán sosem volt (súúvápváá)

Pilis alján, falu szélén,

Fut az út erdő végén,

Hegyen–völgyön tekereg, 

Néha sík, néha egyenes.

Havas úton kecmergek

Dolgom van a városba,

Igyekszem a munkába.

Lejönni még le lehet,

Aztán ér  döbbenet,

Lejtő alján válaszút,

nem látszik az aszfaltút.

csoda szép kövérek,

Leérve fehér lepellel ,

Teritik az egészet.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hókotró

Vagy tán sosem volt (súúvápváá)

Egyhelyben toporgás,

Három a választás,

Egyenesen nem lehet,

piros tábla nem enged.

Ki megy le a halál torkába,

A tuti totálkárba?

Se erre, se arra nem indulunk,

Még egy kicsit tipródunk,

Egy életünk, egy halálunk,

Hamuba sült van nálunk.

Látná a rend őre, ezt a kihágást,

Mi meg a hótól nem, a táblát!

Biztos úr, szólíthatom öreganyámnak?

Ma egyetlen potenciális vásárló sem tette be a lábát az üzletbe.

Ezek szerint az erre járók felének van már látásjavító segédeszköze.

A másik fele meg nem látja szümtükkel, hogy itt vagyok.

Vakvezetek, világtalan!

Ráadásul a posta előtt épp a nyakamba zuhant egy öklömnyi hókupac,

melyet minden igyekezetem ellenére sem sikerült kihalászni a kabátból,

sőt minél jobban próbáltam utánanyúlni, annál beljebb nyomtam,

míg végül a bőröm és a blúzom közé került és onnan csorgott egyre lejjebb,

egészen a hátamon végig, míg nem a derekamnál elhagyott végre ez a borzalom

jeges félelem, hideg zuhany, de nem esett jól

A tél szépsége már semmilyen formában nem vonz,

az árnyoldala meg végképp nem,

hóesés, hójelentés, hóhelyzet,hóhatár, hóhányó, hólapát, hólánc, hópehely, hókifli

Elküldeném magam melegebb éghajlatra

Csak úgy írogatok magamnak. Saját magam szórakoztató kisiparos vagyok.

Esténként remekül töltöm az időmet. Focizom. Na nem kint nyargalászok a szabadban a bőrt kergetve, de nem is teremben űzöm a sportot. Szófocizom, kényelmesen a számítógép előtt ülve. Játszom a szavakkal vagy inkább a betűkkel. Játék a betűkkel {Egri János műsora, volt ilyen ne nézz rémülten] vagy valami nagyon hasonló.  Szükség van egy másik megszállott online játékosra. A lényeg az, hogy minél több értelmes vagy nem túl értelmes ( elfogadja vazze ) szót rakj ki a megadott 11 betűből.

Például, ha az első kör ez

bár ez most pont szar

Z L O P G S Y E T RY

és akkor elkezded rakni ész és gondolkodás nélkül, ami csak az egéren kifér másfél percen keresztül, hogy: szer, rest, gyep, por, torz, tor, egy, sze, esz, leg, eg, ezt, ez, rop, szel, lesz, tel, te, les, rez, gyes, lop, szet, er

és ha letelt az idő azon szurkolsz, hogy a megmaradt szavak összesítése után lehetőleg neked sikerüljön az ellenfél kapujába találatot vinni

és ez így megy további öt körön át, remekül szórakozol, ritkán használt és lehetőleg minél hosszabb szavakat alkotsz, ezáltal élesíted az elméd, miközben rúgod vagy kapod a gólokat

és akár cseveghetsz is, ha akarsz, mert van, akivel szóba lehet elegyedni és van, akivel nem

és van, hogy én vagyok a nem és van, hogy alkalmas elegy vagyok

és szinte kötelezően hozzánassolok, mint az igazi meccsen, bár nem köpködöm szerte a szotyit, mert nem is azt ropogtatom, de ebben a vonatkozásban ez teljesen lényegtelen

és csak néha káromkodom közben, ha vesztésre állok

Szóra sem érdemes!

Már napok óta nem érzek késztetést az íráshoz, de úgy összességében semmihez. Nem mintha nem lenne miről írni, de még sincs kedvem hozzá. Olyan nincs, hogy nincs. De van! Darabokban vagyok, de majd összeszedem magam.

Jobban érzem magam, mint tegnap

Rendezett a fejemen a haj, szép sima

Manapság oly trendi hatást keltek

Ha láttátok volna a saját magam alkotta

Vasárnapi frizurát, leginkább háború utáni hollywoodi dívára

Emlékeztető kreációmat, hát elsírjátok magatokat

Családom össze is szaladt, mikor sikítva néztem fel képmásomat látván:

Bakker, csinálj magaddal valamit! -harsogták kórusban. Két ember már kórus?

Ez inkább kóros

A fürtjeim remek hullámokban, rakoncátlan

Önálló életet élve, de nem a fejemre lapulva,

Hanem mint egy óriás pöfeteg festettem

Ehhez sincs tehetségem, állapítom meg nyomban

Csak úgy vagyok tehetségtelenül

hogy vagy itt?

És a közel egy órás harc után, leteszem a fegyvert

Megadom magam a hajszárítónak, a körkefének

Halj meg értem, haj meg ...értem

Reggel újra felveszem a hajkiegyenesítővel a küzdelmet

Minimum fél órás a  kínlódás, már egy fokkal jobb a helyzet

Nem tökéletes, de legalább az utcára is kimerészkedhetek

Igazából nem érzem jól magam hétfőtől szerdáig

Viszont általában csütörtökönként jól nézek ki

Ehhez mindig tartom magam

Ma meg különösen, rá is teszek egy lapáttal

dögös lakk csizma, Vadító bőr mini! Csattanót vártál?

Esetleg pattogtathatok ostort.

Szerepelni vágytam mindig és mindenhol, óvodásként illegtem, billegtem a baletten

Príma balerinaként képzeltem el jövőmet, de Gitta néni derékba törte a karrieremet: Maga fiam, ilyen alkattal?

Jóslatát alá is támasztotta, hogy a felvételiről páros lábbal rúgtak ki,  sebaj Tóbiás gondoltam,  majd leszek én híres másképp

Alsósként állandó fellépő voltam a különféle rendezvényeken,  kisfiúkat és kislányokat színpadra kérető művészek kedvence. A székből kiesve az én karom landolt elsőként a magasban. Varázsoltam nyulat kalapból Rodolfo bácsival, verset mondtam a Télapónak, húztam tombolát a filatéliai társaságnál

Felsősként állandó résztvevő lettem a felolvasó versenyeken, szavaltam az összes állami és nem állami ünnepen, mert olyan szépen tudtam

Gimisként egy mellékszerep jutott  Lázár Ervin: Négyszögletű Kerek Erdő c. darabjában. Az elsős bemutatkozó előadáson Ló Szerafint játszottam, nagy átéléssel, nem kis sikert aratva. Meg az I/D.

Hajam lófarokba kötöttem és kékre mázoltam az arcom és természetesen kékbe öltöztem. A felolvasandó versemet -mintha onnan mondanám- az akkor még szögletes, leporellóra emlékeztető toilett papír szolgáltatta , melyet egy elegáns mozdulattal a nagyéredemű felé dobtam.

Hööökölés hátra,  taps és ováció.

A négy év alatt a bohóckodásé volt a főszerep, néha tanultam is, de már nem volt kötelező  semmi. Ezen és osztálytársaim biztatására első és egyben utolsó kísérletet tettem a színi pálya felé, de innen is eltanácsolt az egyetem  fura-ura.

Ó, Te nemzet!...szegényebb vala általam,  halhatatlan csak a magántársulatomban lehetek

Rád gondolok nap, mint nap
minden órában, minden percben
eszembe jut vajon mit csinálsz
dolgozol vagy otthon téblábolsz
mire és mit gondolsz
sírsz-e könnyek nélkül
tudsz-e mosolyogni
tudsz-e kedves lenni
hogy éled túl a napokat
úgy, hogy meg sem osztod
ezt az iszonyatos fájdalmat
biztos visszafordíthatatlan?
minden remény szertefoszlott?
már az én szívem is megszakad
basszus...
Tarts ki kérlek és mielőbb jelentkezz! (levél 1)

Van-e szándék, hogy szavaidat halljam végre
nem könnyű mondatokba önteni
nem akarok erőszakoskodni, én már mindenkinek 

sok vagyok

tudom

de olyan csendben vagy
aggódom
már 2 hete nincs életjel
ugye meg fogsz szólalni?
végre
valahára
valamikor (levél 2)

ez nagyon nincs jól és ráadásul ez a rohadt medve is visszament aludni

Annyira szeretnék, de nem tudok mit írni.
ez itt egy szállóige
Nézek ki a fejemből, de nem látok.
nincs kedvem semmihez
A szikrázó napsütés se vigasztal
bár egy kicsit fagy
Tömve vagyok gondolattal, de nem hasad
Ha dunna volnék megráznám magam, kirepednék és estére beteríteném a tájat hóval.

Ó, mi a francnak akarok
minden áron mindent tudni
ne legyél szovjet ismeretterjesztő

Már viccet csinál a bánat.
zanzásított Quimby
Pedig nem vagyok se bánatos
se vidám, se vidító

Szerintem nem Cseh Tamáson voltunk.
kötözködő
Különben meg négyszögletű kerek erdő.
Ló Szerafin voltam benne.

Szól, akinek szól

14:44 Mr2 meg most szól, ami szól

I can't believe the new today, I can't close my eyes and make it go away...

Szóval U2.

Életem meghatározó része, mert szeretem, mert megérdemlem.  Tavaly ilyenkor már 36 fokos lázban égtem a hír hallatán, hogy a zenekar a 360 Tour keretében kis hazánk közelébe látogat. Lázas szervezésbe kezdtem és mindenkit az őrületbe kergettem  a jegyvásárlással. Egészen addig nem hittem el, hogy részese lehetek a koncertnek, amíg a kezemben nem tartottam azt.

Na itten az élmény-ömleny:

2009-08-10

Zágráb

Stadion Maksimir 20:00

Fanasztikus élmény volt és varázslatos az az augusztusi este. A hatalmas tömeg látványa, ahogy együtt hullámzott az egész stadion a lelátókon a kezdésre várva. Eufórikus hangulatban, amikor közeledni láttam őket a színpad felé. Semmihez nem fogható érzés, amikor felcsendült végre a nyitó szám és fáradhatatlanul üvöltöttem végig az egész koncertet. Én is úgy ugráltam, mint  16 éves koromban az Ifi parkban és komolyan úgy is éreztem magam. Ennél szebb születésnapi ajándékot álmodni sem mertem magamnak. ( egy nappal előbbre hozott )Életem legnagyobb vágya teljesült ezzel a feledhetetlen koncerttel. 

Elhangzott az összes kedvenc számom -élen a Pride, a Mysterious Ways-, nagyon állat volt a Crazy remix és Moment of Surrender. Bár a Bad-et hiányoltam, de ennél jobb setlist -et nem is kívánhattam volna. A látvány, a fények egyenesen lenyűgözött, a közönség óriási volt, együtt tombolt, énekelt Bonóval.
Nem tudom szavakkal kifejezni azt az érzést, amikor kialudtak a fények és véget ért ez a varázs. Csak ültem szótlan, torkom elszorult és azt kívántam sose érne véget ez  a  pillanat.

Láthattam és hallhattam őket élőben ez egyenesen leírhatatlan. Eszméletlenül éreztem magam életem első U2 koncertjén, de remélem nem az utolsón.

setlist: Breathe No Line on the Horizon Get On Your Boots Magnificent Beautiful Day Mysterious Ways I Still Haven't Found What I'm Looking For with Stand By Me snippet Stuck In A Moment You Can't Get Out Of Unknown Caller The Unforgettable Fire City Of Blinding Lights Vertigo I'll Go Crazy If I Don't Go Crazy Tonight Sunday Bloody Sunday Pride (In The Name Of Love) MLK Walk On Where The Streets Have No Name One  Ráadás: Ultraviolet (Light My Way) With Or Without You  Moment of Surrender

Ma egészen túlöltöztem. A magamra kanyarított hosszú bunda az oka.

Meg is kérdezte a bevásárlóközpont liftjében a zöldséget feltöltő, olykor bevásárlókocsikat összeszedő fazon, hogy hova készülök.

Mondom fellépek - igen régen híres akartam lenni - az emeletre és elfoglalom magam munkával.

Csak így egyszerűen. Ezek szerint neki is feltűnt. Pedig csak fáztam, de nem volt rá okom. Viszont olyan elegáns. Tudni kéne viselni.  Bár elviselni könnyebb.

Elviselhetetlen vagyok. Az uram szerint.

Szerintem meg kedves.

Más is mondta már.

Brutális az idő, farkasordítós, jégvirágos, roppanós. Nem virsli. A tetejébe még Holle anyó is rázza. Táncoló hópelyhek , üvöltő szelek. Szerinted szeretem? Semmi kedvem kimoccanni, de mennem kell, mert nélkülözhetetlen vagyok.  Gondolataim fagyosak. Épp csak egy-egy rianás, mintha olvadnék,  a kandalló előtt heverve, a fejemben pattogó szikrák, tűzben a zsarátnok. A forralt bor fűszeres, részeges illata. Csodálatos, kár, hogy nem szeretem. Kezemben egy jó könyvvel. Basszus a medvebőr kimaradt.  Biztos, hogy olvasni szoktak rajta? Kilépek, mielőtt még tovább szőném a fonalat. Megyek a dolgomra, mert nekem annyi van. Kaptok egy napi verset:

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

Ez is olyan tevékenység. Pihentető időtöltés. Persze nem kötelező. Talán csak a ruhatár az. Vagy már az sem.  Ha akarod, beadod.A kulcsot vagy a derekat. Ha nem akarod, nem adod. Viszont megnézheted, megkeresheted. Túrok az agyamban, egyszer csak bevillan valahonnan, valahogy. Megtalálom, üzenek. Válaszol, válaszolok. Hömpölyög a levélfolyam.

Egy az ívásunk

Egy az évünk, egy a hónapunk

Egy a gondolatunk

Egy mindenünk

all for one

Kutatunk a múltban

Firtatjuk a jelent Százszor

Találkozunk párszor

Kedvel, kedvelem

Porfelhőt Kavaró jővő

forgószélként távozó

veszélyes vagy-mondja

magamra nézve is az

Már nem ír, már nem írok, 

Hiányzik

engedem hadd menjek

csak nagyon nehezen tudom

Szemelvények:

Bejelölök valakit és várom a visszaigazolást.

Napokig nem jön. Biztos nem ismer meg.

Azóta talán csak lófarkam nincs.

Olyan van, hogy két ember, aki egy évben született nem ismeri egymást

Olyan van, hogy két ember, aki egy gimnáziumba járt, nem ismeri egymást

Olyan van, hogy két ember, aki egy évfolyamra járt, nem ismeri egymást

De olyan, hogy két ember, aki ugyanabba a gimnáziumba, ugyanabba az osztályba járt  nem ismeri egymást.

Olyan fura. Én elől, ő hátul ült.

Valaki megkéri a hírfolyamban, hogy azok a kedves és

Nem kedves férfi ismerősei ne zaklassák különféle

Átlátszó üzenetekkel, mi szerint:

„Hogy vagy?

de rég láttalak…

mert azt ő leszarja és van barátja!”

Fotóalbuma: CKM jellegű

Most mi a felháborodottság oka?

6:30-kor a fülembe üvölt a Carbonfools, sötétben tapogatózva lenyomom a Szundi, Szende, Tudor, Vidor Hapci, Kuka, Morgó, ahányan vannak annyi percet nyerek vagy vesztek, maradj veszteg.

Képtelenség a felkelés. Revolution. Próbálom, de leginkább úgy festek, mint Dali képén az elfolyó idő.

Csak ezek a reggelegek ne lennének. Hiába nem tudok csak úgy kipattanni

8:30-kor már fitten talpig dresszben

Feszítek a teremben, elhiszed

ha hiszed, ha nem

Nyolcad magammal

Nyújtok szalagot, izmot

Emelek súlyt, kart és lábat

Ülök labdán, mint Münchausen

Csak épp nem mondok nagyokat

Kicsiket se, meg semmilyet se

Sok beszédnek sok az alja

csak épp fújtatok

Gondolatban már messze járok

tovaállok